Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)
A summásélet
vagyis két hüvelyujjnyi széles, a növényt egy-egy szálra hagyva ki kell ritkítani. Ez tehát az egyelés. A két szál közti távolság tíztizenöt centi. A munkás a sorát a lába közé veszi, hétrét hajlik, s úgy araszol előre. A fialatok legtöbbje két térdre ereszkedve dolgozik, s néha pihentetésül le-leguggol a sarkára. Ehhez a munkához női türelem, kitartás és nagy-nagy akaraterő kell. A begréseket 43 , azaz a suhancokat ilyenkor más munkára küldik, ha akad más tennivaló, vagy szigorúbban ellenőrzik munkájukat, hogy kevés kárt tehessenek. Délre, estére más se holt, se eleven, aki egész nap egyelt. De hát ezt is el kell végezni! Másnap újra hozzáfogni még hétszerte nehezebb, keservesebb, de a gyakorlott munkás tudja, egy hét múlva már fel sem veszi az örökös hajladozást. Megszokja a dereka, s a fejfájása is elmúlik. Megszokja! Már amennyire ezt a testet-lelket ölő munkát meg lehet szokni! Boldogok is, mikor vége van az egyelésnek! Örömmel sietnek utána szénát forgatni, gyűjteni. Gyuri csakhamar megpillantja a törékeny kislányt, s örömmel konstatálja 44 , hogy a csapat elején, mégósak nem is a közepén halad, ügyesen kanyarítva kapircsával jobbra-balra. - Erősödött, ügyesedett tavaly óta! Aggyon Isten jó napot, jó munkát! - köszön, kiált hangosan. A földbe temetkezett arcok felpillantanak, s kórusban, derűsen köszönnek vissza. - Gyurikám! - sikít a lány, s rohanna a kocsihoz, de nem mer. Mit szólnának az asszonyok meg a lányok? Igaz, már úgyis sejtik, hogy ők ketten, de mégsem illik fényes nappal. Gyuri a zálogba csent kiskendővel integet, a lány a kezével, a kapirccsal. A kocsi elhalad a kis csapat mellett, a legény biztatására, simogató ostorcirógatására nekilódulnak a lovak, hogy kis lemaradásukat behozzák. Estig még kettőt fordult az állomásra, s mivel három szekér szállította a terményt, alaposan megcsappant a magtár tartalma. De szüret volt ez a macskák számára is! A fogyatkozó gabonából egyre-másra tűntek elő a télen kövérre hízott pockok, egerek, de nem menekülhetett egyik sem. Délutánra már a macskák is elungyámoltalan suhanc, aki az orrát sem tudja megtörölni, ezért bégre kell az orra alá megállapítja
