Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Alkonyodik

Az októberi-novemberi események után megindult a modern magyar népvándorlás. Apám ekkor már ágyhoz kötött beteg volt. - Csak a kalandra vágyók, meg a munkakerülőik mennek el, fiam, azoknak úgysem lesz jó sehol a világon - vélekedett. - A politikai kárvallottak is mennek - egészítettem ki apámat — nem ismerik itt már sem Vörösmartyt, sem a Szózat-át! Mindenszentek helyett már október elején otthagyta a szólót, jártányi ereje sem volt, annyira legyengült. Fájlalta ugyan, és restellte nagyon, hogy nem tölthette ki szerződött idejét, de be kellett látnia, hogy az akaraterőnél nagyobb úr is van, a megrokkant egészség. E kettő viaskodott még benne egymással öt hónapon át napról-napra fogyatkozó hittel, erővel, míg utolsót nem pislantott a láng, a lélek lángja, míg utolsót nem dobbant a szíve. A világba vetett hite, vágya, miszerint a Föld majd egyetlen óriási népközösség lesz, közös gazdaság, közös pénz, egyenlőség, szeretet, örökös béke - életében nem valósult meg, pedig e krisztusi kommunizmust áhította mindig. O nevezte így, először tőle hallottam. Hogy ő kitől, a kistemplomi tisztelendő uraktól-e, vagy valakitől mástól, bizony nem tudom, kitől ered ez a naiv megnevezés. Helyette, sajnos, egy zsarnoki korban élt élete végéig. Ezért is kapta tőlem ezt a sokak által ordenárénak tartott megnevezést: mindenki lába kapcája. Talán sikerült kifejtenem munkában, hogy az első jelentésében negatív értékű jelzős szerkezetet nagyon is pozitív jelentéssel használom apámmal kapcsolatban, s arról szólnom sem kell, hogy szűkebb pátriám szegényebb rétegének igyekeztem mintát állítani az általam legismertebb ember életének ábrázolásával. Mert hiába bármilyen vezetés, bármilyen parancs, ha nincs, ha nincsenek cselédek, szolgák, úgynevezett beosztottak, akik végrehajtsák az adott utasításokat, parancsokat, ha nincsenek, akik önként is teremtő egyéniségek. Nekem ezért maradnak legmegbecsültebb emberek „a mindenki lába kapcái". Anyám körbejárta a szőlősgazdákat, s így invitált a temetésre: - Nagy ünnep lesz nálunk pénteken, Petrány Gyuri temetése napja. Ha teheti, tisztelje meg jelenlétével az ünnepi szertartást! Bár szakadt az eső, eljöttek, sokan eljöttek végső búcsút venni a hűséges cselédtől. Minden dicsekvés nélkül mondhatom, hogy neve fogalommá vált a Farkas-völgyi szőlősgazdák körében de általuk szinte egész Kövesden.