Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

A kis suszteráj

- 14 őszén, a második transzporttal. - Hun laktok, faluban, városban? - Gyergyószentmiklósi vagyok, a nagyapám paraszt volt, apám kádár, én meg a suszterságot tanultam ki, ahhoz volt kedvem. - S hogy-hogy nem nősültél még meg? - Ajaj — sóhajt egy nagyot —, az első szeretőm otthagyott egy fináncért, aztán meg már én is jobban meggondoltam. Ezzel a mostanival úgy volt, hogy karácsonykor megesküszünk, dehát, látod, közbejött a háború. - A háború! Ugyan vége szakad-e már? - Hát te, hol estél fogságba? - A fehéroroszoknál - legalábbis így mondta az egyik őr, aki a lágerbe kísért. - Család, fiú, leány? - Fiú négy éves. - De jó neked? - Lemondó, vagy áhítozó sóhaj, vagy mindkettő? Ki tudja. Derékba tört életüket — ezt ők is tudván-tudták, a háborúnak köszönhetik. Miért vannak háborúk? Ok azt tapasztalták, hogy erre felé is egyszerű, közönséges emberek élnek, legfeljebb a férfiak nem olyan dolgosak, mit otthon, egy kicsit mások a szokásaik is, mást esznek, mást isznak. A fő étel a káposzta meg a köleskása. Kérdezte Maruszját, mért nincs náluk búza, mért nem vetnek, hiszen abból lehet szép fehér kenyeret sütni. - A búza nálunk nem sikerül, nem érik be időre, nem szereti ez a föld. Még őt, a foglyot sem bántotta egy civil sem, csak az a kutya kozák tiszt. Ki haragszik itt kire? Azt mondták, az oroszok akarták megtámadni hazánkat. O már a vasúti építkezésnél kérdezte az egyik beszédes orosz tisztestől, igaz-e ez? - Bolond vagy te, magyar! Ti támadtatok meg minket! Hol folyik a háború? Hol a front? Itt nálunk, bent mélyen az országhatártól! Illetve nem is annyira ti, a németek kezdték. Ok akarnak terjeszkedni. Gyuri saját érdekéért tehát nem szólhatott semmit, nem volt igaza. Nem is szólt eddig. Az igazságtalanság azonban neki is fájt. Szegény Stefán! Mért kellett meghalnia? S még csak a temetőbe sem kísérhették ki? Ezután már jobban odafigyelt a hírekre, a körülötte zajló eseményekre. Úgy látszik mégsem figyelt eléggé, vagy