Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

A kis suszteráj

volna. De azoknak sem lehetett sok, mert az utolsó napon már tóle kértek maradék húsukhoz egy kis kenyeret. Adott ugyan, de nem szívesen, nem tudta, mikor jut pótláshoz. A kis suszter áj Maruszjától hallotta egyszer, hogy a legközelebbi város vagy kétszáz versztnyire tólük Dnyepropetrovszk, A Dnyeper folyó partján. Ott pihentek egy lágerben két napot. Ot belökték egy kisebb szobába, ahol öt magafélével találkozott. Volt közöttük két magyar, két lengyel, egy osztrák. A két nap alatt került még hozzájuk másik öt büntetett is. Az egyik lengyel egész jól tudott oroszul, a legemberségesebb őrtól megkérdezte, hová viszik őket. - Szibériába! Az őr vagy tévedett, vagy csak rémisztgette őket, mert vonatuk délnek fordult, az idő is egyre melegebbé vált. Mondták, a Krímbe érkeztek. Hogy mi ez, nem tudta, csak érezte, hogy melegebb van, mint otthon. Megálltak, hajóra szálltak. Ez a víz délről északra két tengert köt össze, s átérve a hajóval, a Kaukázus világába jutunk. Számára ez már a mesék birodalma volt. Az itteni emberek beszédét nem értette meg. A tenger nevét elfelejtette, csak azt tudta, hogy ő nem ilyennek képzelte a tengert. Hamar átértek rajta, s nem is nagyon hullámzott. Aztán újabb vonat, újabb több órás út. Krasznodárban szálltak ki. Keresztül gyalogoltak a városon épp az állomással ellenkező irányban. Itt már minden kőből, téglából épült, a láger is, ahol végül kikötöttek. Kíváncsian várták, mit kell majd dolgozniuk. Két nap semmittevéssel telt el, a harmadikon sorakoztatták őket, megkezdődött az elosztás. Megkérdezték, ki mihez ért. Aki paraszt volt, azt egy kertészhez osztották be. Ezek indultak el először. Gyuri harmadmagával egy suszterájba került. Vagy tízen dolgoztak már ott, mind odavalósiak, mind börtöntöltelékek, ahogy később kiderült. Gyanakodva néztek az idegenekre, s amikor megtudták, hogy hadifoglyok, egyenesen gyűlölettel. Egy hónap eltelt, mikorra kezdtek feloldódni, s látták, hogy nem kegyetlen ellenséggel, hanem szerény, csendes, dolgos emberekkel van dolguk. Ketten magyarok, az egyik székely, a másik matyó, a harmadik sváb magyar Sopronból.