Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

„El kell menni katonának"

- Mire jó ez? - Teát feznek benne, te címeres barom! Mire elfogyasztották szerény vacsorájukat, felforrt a víz, az öregasszony teát szórt a csajkájukba, rá vizet engedett. - Ehhez egy kis cukor nem ártana! Az öreg néne, mintha csak értené, köténye zsebéből előkotorászott valami cukornak tetsző dolgot. Egyet a szájába dugott, s ivott rá egy korty teát. Mutatta, hogy ólt is így csinálják, s közben nyomott egyet-egyet a markukba. A cukor olyan kemény volt, mint az otthoni süvegcukor, de kocka alakú. Az egyik harapni próbálta, de nem sikerült. - Nyet, nyet - intett az öreg, s mutatta nyelvére téve, hogy a tea majd eláztatja apránként. Úgy is volt. A meleg ital jól esett, de a sós hús és a kenyér még vizet kívánt. - Kudá? - kérdezte a katona Gyuritól, amint épp kifelé tartott a csajkájával. Mutatta, hogy hóért megy, inni szeretne. - Da, da, pity, harasó. Tele hozta a csajkát. A kemence mellett lassan megolvadt a hó, de ötüknek kevés is volt, ízetlen is volt. - Itt még a víz sem olyan jó, mint otthon. - Persze hogy nem, hatökör, ez hólé, nem kútvíz! - Víz, víz. - Hallottál te már a desztillált vízről valamit, jártál te egyáltalán iskolába, fajankó? - Én, én nem nagyon, de ez a víz csak nem igazi! A tizedes a továbbiakban szóra sem méltatta az oktalant. Legyintett egyet, ledőlt, a fal felé fordult. A többiek is elpihentek. Hajnalban éles, erős kukurikú keltette őket. Fogalmuk sem volt, hol vannak. - No, fázták-e, befútt-e a szél? - Milyen fájinul el van ez találva! Nem is hinné az ember, ha nem maga tapasztalná! - De az állatok mit keresnek itt bent? - Gondolom, az erős télben megfagynának éjszaka odakint, vagy széttépnék őket a vadállatok. Közben a rőt szakállú sarkig kitárta az ajtót, a jószágok ki, a hideg, friss levegő befelé tódúlt. Ettől észhez tértek. Úttalan útjuk az erdőben folytatódott. A talaj egyenletesebb volt ugyan, de az erdő egyre sűrűbb, sok a tüskés bokor, tépte, szaggatta ruhájukat, a lehajló faágak lépten-nyomon a szemükbe