Pestovics János: A földtulajdonlás története Borsod megyében 1949-1953. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)

BEVEZETÉS Borsod megye mezőgazdaságának egy viszonylag rövid, ám annál mozgalmasabb idő­szakáról, a földtulajdonlási viszonyok változásának, sőt gyökeres megváltoztatásának meneté­ről próbáltam áttekinthető képet alkotni ebben a kiadványban A korszak bőséges, olykor mé­gis hiányérzetet keltő dokumentumanyagának túlnyomó részét a rendelkezések, utasítások, jegyzőkönyvekjelentések, kimutatások alkotják. A különféle szervek, szervezetek, hatóságok hivatalos megnyilvánulásainak tömegével szemben alig található ebből a korszakból olyan irat, amely közvetlenül a szakadatlan átalakulásban élő emberektől származik. A paraszti né­pesség különböző csoportjainak élethelyzetében előidézett változásokról, ezek megéléséről, a paraszti sors alakulásáról tájékoztató dokumentum elvétve kerül elő. Az akták, az iratok „csak" vonatkoznak rájuk, de elsődlegesen nem róluk szólnak - ők mintha nem nagyon jutot­tak volna szóhoz ezekben az esztendőkben. Mintha szóhoz sem jutottak volna... A politika, a hatalom (osztály)harci zajában elveszett az egyes emberek hangja. Legföl­jebb az „egyhangú lelkesedés" lehetősége adatott meg az ideológiai fölényét hangsúlyozó él­csapat szerint „elmaradott", gazdálkodásában, gondolkodásmódjában, életfelfogásában a „múlt hagyományaihoz ragaszkodó", az idők szavának meghallására képtelen, az irányítói szinteken többnyire egyszerűen „mezőgazdasági munkaerőként" számon tartott, a közellátási kötelezett­ségek teljesítésére ítélt parasztoknak, akiket az agitátorok serege állandó és állandóan foko­zandó felvilágosító, meggyőző népneveléssel volt kénytelen ráterelni az „egyedül járható út­ra". Arra, hogy önként válasszák az idejét múlt egyéni gazdálkodás helyett a nagyüzemi társas gazdálkodást; hogy önként ajánlják fel az államnak megvételre, haszonbérletre, vagy éppen ellenszolgáltatás nélkül ingatlanaikat (a kulákok, illetve az iparban biztos jövedelmet kereső, de kis földjükön családjukkal továbbra is gazdálkodó kétlakiak); az újgazdák önként mondja­nak le a földreform során nekik juttatott, korábban még a nagybirtokosoktól elperlendő „ősi jussként" emlegetett kicsiny birtokaikról; a kis- és középparasztok önként adják be a „közös­be" földművelő őseiktől örökölt, általuk is gondosan művelt földjeiket, önként vigyék be „fö­lösleges" állataikat, vetőmagjukat, gazdasági felszerelésüket, hogy élvezhessék a „pártunk és kormányunk" által a termelőszövetkezeti csoportok számára nyújtott előnyöket, előjogokat, kedvezményeket - még akkor is, ha csak veszteséget sikerül termelniük a kedvezőtlen időjá­rás, a vetőmag hiánya vagy késői leszállítása, az adott tájegységen korábban sohase termesz­tett, de a vetéstervben kötelezően előírt növénykultúrák meg nem honosodása, a takarmányo­zási gondok, a gépállomások által késve vagy rosszul végzett, viszont rendesen megfizettetett munkája miatt. De jócskán volt probléma a tagság, illetve a vezetés munkamoráljával, mun­kavégzésével kapcsolatban is. A szocialista szövetkezeti eszme terjesztését azonban nem állíthatta meg az aszály, a fagy, a jégverés, az árvíz, de a rosszul végzett munka miatt bekövetkező eredménytelenség sem: a mérleghiánnyal záró csoportok eredményessé tétele érdekében különböző címeken előleget folyósítottak számukra, hogy „legalább a csoporttagok létfenntartásához szükséges minimális termény- és pénzrészesedést oszthassanak szét". Nem ritkán az állam által kiutalt hitelt az állam által kiutalt hitelből törlesztették. A csoportokat nem lehetett cserben hagyni, be kellett bizonyítani a szövetkezetek működését érdeklődéssel figyelő dolgozó parasztság számára, hogy a nagyüzemi gazdálkodás minden tekintetben felülmúlja az egyéniek gazdálko­dását. Ehhez képest az egyéniek a gazdálkodás egyes munkafázisait többnyire hamarabb és jobban elvégezték, terméseredményeik a legtöbb csoport eredményeit meghaladták, jövede­lemszintjük és életszínvonaluk (a korszak általánosan alacsony szintjén) a jelentősebb terhek ellenére magasabb volt, mint az „önként" szövetkezett csoporttagok többségéé. A propaganda-

Next

/
Oldalképek
Tartalom