Pestovics János: A földtulajdonlás története Borsod megyében 1949-1953. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)
ják egyéni gazdaságukat, de hogy az egyéni érdekeken túl a közös érdekeket is jól szolgálják, erre nevelni kell őket, s ez a nevelő munka az elvtársak feladata. Az ipari dolgozók fejlettebbek, politikai öntudatuk is más, ezt a munkásszellemet kell átültetniök a tszcs, dolgozóiba is. Mondják el nekik látogatásaik során, hogy hogyan küzdenek a jobboldali szocializmus munkásarisztokráciái ellen az üzemekben, hogyan szervezik meg a munkát, hogyan szilárdítják meg a munkafegyelmet. 4./ Nem tekintik elsőrendű feladatuknak az állammal szembeni kötelezettségek teljesítését. Tszcs-jeink azt hiszik, hogy csak az államnak kell őket támogatmok, s nekik nem kell semmit adniok az államnak. Sertés és gabonabeadási tervüket nem, vagy csak vontatottan teljesítik. "Tönkre tesszük a sertésállományt, ha beadunk" - mondják még ma is sok helyütt. Rothadt opportunizmus szelleme diktálja ezt, mely szembehelyezi az egyéni érdeket a közös érdekkel, az állami érdeket alárendeli a helyi érdekeknek és szembe állítja a várost a faluval. 1 számos állatra 8.2 kh jutott, mely 5 q-ás súlynak felel meg /jól kifejlett szarvasmarha súlya/, most 3.9 kh-ra jut, tehát nem túl sok a beadási kötelezettség. Feladat, hogy ne utolsó kérdés legyen az állampolgári fegyelem megtartása. Nekünk feladataink vannak, hadsereg élelmezése, városi és falusi ellátatlan dolgozók élelmezése. Ennek a lazaságnak egyik oka, és főoka, hogy kb. 100 tszcs-nél nincs pártszervezet, 30-40 %-nál pedig gyengén működik. Nem is régen működnek. (...) 6./(...) De ne felejtsük, sokan úgy akarják "konzerválni" egyéni földjüket, hogy belépnek az I. tip. tszcs-be. így részesülnek az állam által adott kedvezményekben, közösen szántanak és vetnek, továbbiakban egyénileg dolgoznak. Nc f o rduljunk el azoktól, akik I. tip.-ban akarnak dolgoz ni, nekünk az is számít, ha valaki, ha keveset is, de lép, de ne hallgassuk el előttük, hogy a III, tip, fejlettebb gazdálkodási forma. Meg kell őket nyerni, hogy mégegyszer tszcs-tagok legyenek és szövetkezeti gazdálkodást folytassanak. Ha most nem fogunk velük foglalkozni, szembefordulnak. Most lesznek a tagosítások, most lesz az ideje, hogy megteremtsük a nagyüzemi gazdálkodást. Vigyük ki eléjük határozottan a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit, eredményeit. Csak a lényeges hiányosságokat akartam kiemelni, mondta Vaszil elvtárs. Az a kérdés, hogy melyik feladat kerül előtérbe a látogatások során? Növeljük meg a tsz-tagok számát és a területet. Agitációnk során emeljük ki a tszcs-tagok jó terméseredményét, említsük meg a szociális juttatásokat, politikailag fejlesszük őket a termelőszövetkezetek pártszervezetein keresztül. Határozzuk el, hogy augusztus elsejéig eltávolítjuk az osztályellenséget a tszcs-okból. Segítsenek a tsz-tagság aktivizálásában, mert mostani agitációnk abban fog különbözni az előzőektől, hogy most első agitátor maga a tszcs-tag lesz. Rá kell világítanunk, hogy ne várjanak mindent a várostól, a falunak is ki kell vennie a részét az országépítésben. Távolítsuk el az osztályellenséget a tszcs-ből /kulákot, papot, katona, csendőröket stb./. Ne menjünk tömegével agitálni, hanem a 26.000 tagság közül legalább 13.000-et mozgassunk meg és agitáljon a tsz. magáért. 50-60.000 kh-val akarjuk szövetkezeti földterületünket növelni. Különösen Ózdon ügyeljünk arra, hogy az ózdi 100 kulákot eltávolítsuk a tszcs-okból. (...) Tartsuk szem előtt az állattenyésztés továbbfejlesztésének fontosságát. (...) Legyünk rajta, hogy fellendüljön állattenyésztésünk. Vásároljanak a tagok állatokat saját erőből is. (...) Vaszil elvtárs felhívta a jelenlévőket, hogy szóljanak hozzá. (...) Dimávag gépgyártól jelentette /nevét nem mondta be/ elvtárs, hogy 37 patronázs-csoport áll készen, várva az indítást. Nem kapta még meg a megbízólevelét, kéri. Patronáló csoportok
