Pestovics János: A földtulajdonlás története Borsod megyében 1949-1953. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)

védőerdősávot. De olyan egyszerű, újfajta termelési eljárásokat sem lehet alkalmazni, mint a keresztsoros vetés, négyzetes kukoricavetés, a burgonya nyári ültetése stb. Az egyes növényféleségeket régi módon, régi eszközökkel nagyon fáradságosan, kézi erővel kell megtermelni. Világos, hogy ennek csak alacsony termésátlag, kevés jövedelem, alacsony életszínvonal lehet az eredménye. A szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodásban azonban minden további nélkül meg lehet valósítani - mint ahogyan már számos termelőszövetkezetünk nagy sikerrel alkalmazza is - szovjet tapasztalatok alapján a keresztsoros vetést, a négyzetes kukoricavetést, a kukorica, napraforgó, lucerna mesterséges pótbeporzását, a gyapotnövény tetejezését. A legnagyobb termelőszövetkezetekben pedig már 1951 őszén rátértek a füves vetésforgó rendszerre s rövidesen sor kerül a mezővédő erdősávok létesítésére is, úgyszintén az újfajta szovjet öntözési módszerre: az alsó és nagyhatású barázdás öntözésre stb. Ezekkel az újfajta eljárásokkal, tudományos fegyverekkel nem is sok idő múlva végérvényesen le lehet győzni a természet vad erőit, a mostoha időjárást, az Alföldön szinte évenként visszatérő aszály csapásait, meg lehet javítani a rossz földeket, s a terméshozamot kétszeresére, sőt háromszorosára lehet növelni ! A mezőgazdaság nemcsak élelmiszert, hanem olyan rendkívül fontos nyersanyagokat is ad népgazdaságunknak, mint amilyen a len, kender, dohány, burgonya, nyersbőr stb. Ha e nagyon fontos nyersanyagokból keveset és drágán termelünk a mezőgazdaságban, ez egyrészt nagyon megdrágítja a belőlük készült ipari cikkeket, ruhát, lábbelit stb., másrészt rendkívüli mértékben meglassítaná iparunk gyorsütemű fejlődését és gátolná ötéves tervünk sikeres végrehajtását. Mi a kiút ebből az elmaradt helyzetből? »A kivezető út abban van, hogy a kis és szétforgácsolt paraszti gazdaságok a föld megművelése alapján nagy és egyesített gazdaságba mennek át, hogy az új, magasabb technika alapján rátérjenek a föld kollektív megművelésére. A kivezető út abban van, hogy a kis és apró paraszti gazdaságokat a föld társadalmi, társas, kollektív megművelése alapján, mezőgazdasági gépek és traktorok alkalmazásával, a földművelés intenzívebbé tételének tudományos módszerei alkalmazásával fokozatosan, de állandóan, nem kényszerrel, hanem példaadással és meggyőzéssel, nagy gazdaságokba egyesítjük. Más kivezető út nincs« - tanítja Sztálin elvtárs. A mezőgazdasági termelés elmaradottsága felszámolásának, a dolgozó parasztság felemelkedésének egyetlen útja tehát a szétforgácsolt kisparaszti gazdaságok egyesítése, a föld társas megművelése alapján, nagyüzemi gazdaságokba: termelőszövetkezetekbe, melyek nagy gépek, újfajta agrotechnikai eljárások segítségével s nem utolsósorban a tagok együttes munkájának eredményeként az eddiginél sokkal magasabb terméseredményeket képesek elérni, sokkalta több árugabonát, nyersanyagot tudnak adni a népgazdaságnak. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja az, hogy fiatal termelőszövetkezeteink már az elmúlt évben kenyérgabona termésüknek 57,5 százalékát adták el az államnak. (...) 6. Termelőszövetkezeti mozgalmunk fejlődése és eddigi eredményeink A termelőszövetkezeti mozgalom Magyarországon Rákosi Mátyás elvtársnak 1948 augusztusában Kecskeméten elmondott történelmi jelentőségű beszéde nyomán indult meg. Dolgozó parasztságunk leghaladottabb része - főleg földmunkások és új gazdák - Rákosi elvtárs hívó szózata nyomán indult el a nagyüzemi szocialista földművelés útján, s alakította meg az első termelőszövetkezeteket hazánkban. 1948 őszén mintegy 11 ezer dolgozó parasztcsalád alakított termelőszövetkezetet összesen 60 ezer kat. holdon.