Pestovics János: A földtulajdonlás története Borsod megyében 1949-1953. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)

egy részét, vagy egészét felajánlani az államnak. A kulákok korlátozásának politikája tehát elválaszthatatlan a gazdaságilag gyengébb kulákok kiszorításától. A kulákok gazdasági lehetőségei korlátozásával együtt politikai téren meg kell szüntetnünk a kulákság befolyását a dolgozó parasztságra, el kell szigetelnünk a kulákokat. Kormányunk ezért egész sor rendszabályt foganatosított a kulákság ellen. Ilyenek a beszolgáltatással kapcsolatos rendszabályok, amelyek előírják, hogy a kulákok lényegesen nagyobb mértékben kötelesek beszolgáltatni termékeiket. A mezőgazdasági fejlesztési járulékkal is a kulákokat adóztatjuk. A kulák politikai korlátozását szolgálja az a rendszabály, hogy a kulák nem lehet tagja a dolgozó parasztság szervezeteinek, sem a szakszervezetnek, sem a szövetkezeteknek - és természetesen - nem lehet tagja a dolgozó nép hatalmi szervének, a tanácsnak sem. A kulákság korlátozása azonban nem egyszerűen kormányzati feladat. A kulákság korlátozása az egész dolgozó parasztság harci feladata. Államunk rendszabályai a kulákság korlátozására csak akkor lehetnek eredményesek, ha a dolgozó parasztok támogatják, ellenőrzik a rendeletek végrehajtását, ha a dolgozó parasztok tevékenyen részt vesznek a kulákság elleni harcban. A kulákság elleni harcban növekszik a dolgozó parasztság öntudata és kovácsolódik, erősödik a munkásosztállyal való szövetsége. A kulákság természetesen fogcsikorgatva és dühödt ellenállással fogadja a nép államának azokat az intézkedéseit, amelyek határt szabnak a kizsákmányolásnak. És minél kisebb területre korlátozódik a kizsákmányolás lehetősége, minél inkább megnyirbálja a nép állama a kulák gazdasági és politikai hatalmát, annál erősebben ellenáll, annál elszántabban harcol ellenünk. Ebben nincs semmi csodálatos, ez az osztályharc törvénye, (kiemelés tőlem - P. J.) (...) Nálunk és a többi népi demokráciában, tehát mindenütt, ahol a szocializmus épül, éppoly dühödt, kérlelhetetlen ellenfele a kulák az államhatalomnak, mint amilyen a szovjetunióbeli kulákság volt. Erről a tények beszélnek. Nap mint nap saját magunk tapasztalhatjuk, vagy olvashatjuk az újságban, hogy milyen károkat okoznak a kulákok. Az aratás, behordás, a cséplés munkáját úgyszólván országszerte megpróbálták elszabotálni. Nem egy kulák kijelentette, hogy az aratást csak akkor kezdi meg, hogyha a gabona már »ropog«. Mások úgy próbálták szabotálni a cséplést, hogy nem javították ki a cséplőgépüket az elmúlt évben. Nem egy kulák szándékosan zsizsikes gabonát szolgáltatott be, hogy megfertőzze a község egész gabonaraktárát. Előfordult az is, hogy a kulákok megrongálták a cséplőgépeket, felgyújtották a kazlakat. De a kulák nemcsak a termelés frontján harcol ellenünk. Rémhíreket terjeszt, háborúra uszít. A kulák gyűlöli a mi békés építőmunkánkat, háborúra spekulál, a háborútól reméli, hogy visszaszerezheti régi befolyását, hatalmát a dolgozó parasztság felett. Nem fér kétség hozzá: a kulákok népünk, hazánk, szocialista építésünk, békénk veszett ellensége. (...) Vannak, akik azt gondolják, hogy a munkás-paraszt szövetség erősítése és a szocializmus építése során elért sikereink leszerelik, megfékezik a kulákok ellenállását. Ezek az elvtársak súlyosan tévednek és könnyen az osztályellenség befolyása alá kerülnek. Az ilyen érvekkel az ellenség el akarja altatni éberségünket, le akar fegyverezni bennünket. (...) Az osztályharc élesedése, a kulákok ellenállásának fokozódása azonban nem jelenti azt, hogy a kulák erősödik, vagy hogy erősebb, mint mi. Ellenkezőleg, a kulák korlátozása gyengíti a kulákokat, mert mind szűkebb térre korlátozza a kizsákmányolás lehetőségét, a kulák létalapját (kiemelés tőlem - P. J.) Egyre inkább csökken a kulákság politikai befolyása is. A mi erőink pedig egyre gyarapodnak. A mi erőinket gyarapítja a falun az, hogy egyre több dolgozó paraszt ismeri fel, hogy hol a helye az osztályharcban, a békéért folyó harcban. De a mi