Pestovics János: A földtulajdonlás története Borsod megyében 1949-1953. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)

tás kifejleszti a munkásokban az összetartozás érzését, amely nélkül az elnyomottak soha nem harcolhatnak sikerrel elnyomóik ellen. b) A munkásosztály a kapitalizmusban nem rendelkezik semmiféle termelési eszközzel. Egyedül csak a munkaerejével rendelkezik, amit eladhat a tőkéseknek. Nincs semmije, ami a kapitalizmushoz húzza. Ezért nem érdeke a kapitalista rendszer fenntartása. Ezért a munkásosztály az egyedüli következetesen forradalmi osztály... c) A munkás-paraszt szövetségen belül azért is a munkásosztályé a vezető szerep, mert a munkásosztálynak van forradalmi pártja és forradalmi elmélete, (kiemelés tőlem - P. J.) A párt vezetésével és az elmélet alkalmazásával a munkásosztály képes megvívni a harcot a kapitalizmus ellen, meg tudja dönteni a kapitalista társadalmi rendet. A munkás-paraszt szövetségen belül nem lehet a parasztságé a vezető szerep, mert a) a parasztság nagy tömegei a legelmaradottabb gazdasági formával, a szétaprózott kisárutermelő gazdaságokkal vannak összekötve, olyan gazdasági formával, amely elavult eszközökkel dolgozik, amelyik nem tud fejlődni. A kisgazdaság visszahúzza a kapitalizmushoz. A parasztság nem tud olyan következetesen harcolni a kapitalizmus és a földesúri rendszer megdöntéséért, mint a munkásosztály, nem olyan következetesen vesz részt forradalmi harcokban, mert félti tulajdonát; b) a parasztság dolgozó tömegei a termelésben elfoglalt helyzetüknél fogva nem együtt, hanem szétszórtan, kisgazdaságokban dolgoznak, nehezen szervezhetők. Nem utolsósorban ez is oka annak, hogy harca a felemelkedésért csak az egységes, szervezett, öntudatos munkásosztály vezetésével lehet sikeres; c) a kapitalizmus fejlődésével a parasztság állandóan rétegeződik, rétegekre bomlik. A parasztság tehát nem egységes osztály. A dolgozó parasztok a kapitalizmusban tömegesen tönkremennek, földnélkülivé válnak, a tőkések, a földbirtokosok, a kulákok és a tőkés állam mérhetetlen kizsákmányolása következtében, míg a dolgozó parasztság egy egészen szűk rétege kulákká válik. Ezt a rétegeződési folyamatot az egyre nagyobb méretű válságok meggyorsítják. A nagytőkés, nagybirtokos Horthy-rendszerben a gazdasági válság éveiben tízezerszámra árverezték el a kis- és középparasztok földjét, házát, jószágát. A tönkrement kisparaszti gazdaságok a zsíros parasztok (a kulákok), a földbirtokosok, vagy a banktőkések kezébe kerültek. A gazdaságok a nincstelenek kizsákmányolásából, a kevés földdel rendelkező dolgozó parasztok kiuzsorázásából és földjeik felvásárlásából állandóan gyarapították vagyonukat. A kapitalista úton haladó mezőgazdaságban könyörtelenül érvényesül az a törvény, hogy az erősebb felfalja a gyengébbeket, hogy kevesek meggazdagodnak a nagy tömegek elnyomása árán. Ezen az úton a dolgozó parasztság milliói cselédsorba süllyednek. így volt ez nálunk egészen a felszabadulásig és így van ez ma is a tőkés országokban. (...) De visszaemlékezhetünk, milyen volt a magyar dolgozó parasztság helyzete is a tőkés rendszerben. Eletét az állandó bizonytalanság, a holnaptól való rettegés, az éhség, a nyomor jellemezte. A szegényparasztokat a nagybirtokosok, a kulákok kényük-kedvük szerint kizsákmányolták, éhbérért dolgoztatták. A munkanélküliek bejárták az országot, hogy munkát kapjanak és bizony sok esetben visszatértek még jobban lerongyolódva, kiéhezve: nem tudtak munkát kapni. De nyomta a középparasztságot is a nagybirtok. A középparasztság egy része is tönkrement, mert nem bírta a versenyt a nagybirtokkal, a kulák gazdasággal. A középparasztok csődbejutásának örült a kulák, mert ilyen esetben potom áron ő vásárolta össze a tönkrement középparasztok birtokát. Ilymódon a kapitalizmusban a parasztság 3 fő rétege alakult ki: a szegényparasztság, a középparasztság, a kulákság.