Pestovics János: A földtulajdonlás története Borsod megyében 1860-1948. Forráskiadvány (Miskolc, 2000)

Bevezetés

keresi, mindig mérlegelni kell tehát a hivatalos aktatömegből előlépő és megismerhető egyes jelenségnek az általánoshoz való viszonyát." Orosz István „A falusi társadalom kutatásának forrásai a dualizmus korában" (Rendi társadalom - polgári társadalom 2., szerk.: Erdmann Gyula; Gyula, 1987.) című tanulmányában ugyanerről a kérdésről ezeket olvashatjuk: „A tőkés korszak falusi társadalmának vizsgálatában nem kerülhetők meg a gazdálkodás kérdései. A kialakuló társadalmi különbségek leginkább a birtokmegoszlás és a gazdálkodás különbségeire vezethetők vissza, s ezek vizsgálatához természetesen nem elégségesek az eddig említett, a falu általános természeti feltételeit és a gazdálkodás külső körülményeit bemutató források..." „A falusi társadalom belső viszonyrendszerének három legfontosabb aspektusa a jobbágyfelszabadítást megelőzően a földesúrhoz, az államhatalomhoz és az egyházhoz fűződő kapcsolat volt. E háromból egyet, a legfontosabbat: a földesúri függés- és szolgáltatás rendszerét a jobbágyfelszabadítás felszámolta. Ezzel viszont megszűnt az a forrástípus, amely a feudalizmus korában a legbiztosabb bázisa volt a falusi paraszttársadalom kutatásának: az urbáriumok és a földesúri összeírások. A volt jobbágyok és a volt földesurak közötti »végső nagy elszámolás« - Szabad György nagyon találó kifejezésével élve - a tőkés korszakban is teremtett viszont olyan forrásanyagot, amit legalább az 1848-at követő 2-3 évtized falusi társadalmának vizsgálatánál nem lehet figyelmen kívül hagyni. A jobbágyfelszabadítást követő birtokrendezési eljárások a legtöbb település esetében olyan forrásanyagot teremtettek, amely igen becses kútfője a falusi társadalom kutatásának is. Itt találhatjuk meg azt a bázist, azt a kiindulópontot, amelyhez a tőkés korszak változásait viszonyítani tudjuk..." E két idézet a paraszti, falusi társadalom kapitalizmus kori vizsgálatának alapvető problémájaként tehát egy korábbi forrástípus megszűnését, a közvetlen paraszti eredetű forrásanyag hiányát, illetve alacsony arányát, fellelhetőségének esetlegességét, és az újonnan megteremtődő közigazgatási, szakigazgatási szervek bonyolult, nehézkes iratképzési, iratkezelési rendjét nevezi meg. Az 1848-at követő korszak kutatójának munkáját mindezek valóban megnehezítik - és nemcsak a paraszti társadalom kérdéseit illetően, hanem a volt földesurak helyzetében bekövetkező változások, és egyáltalában a mezőgazdaság területén zajló átalakulás feltárása is nagy-nagy kitartást kíván meg. Terjedelmes aktatömegben, vaskos iratcsomókban kell „böngészni" ahhoz, hogy az igazán fontos, igazán jellemző információkat tartalmazó dokumentumokra ráleljen a kutató. E korszak vizsgálatához tehát sajátos munkastílus és munkamódszerek szükségesek, és annak ismeretében célszerű hozzáfogni a kutatáshoz, hogy mely iratképző szervek anyagában fordulhatnak elő a témánkhoz kapcsolódó dokumentumok. Az 1850-es években kezdődő úrbéri rendezések menetét egy-egy település esetében többnyire nyomon lehet követni a megyei törvényszéknél keletkezett és megőrzött úrbéres iratanyagból, és általában a rendezésben érintett volt földesurak, a volt jobbágyok és a volt zsellérek helyzetére vonatkozó adatok is találhatóak itt, sőt nem egyszer az érdekelt felek véleményét, sérelmeit, kérvényeit is meg lehet ismerni az anyag tanulmányozása során. Orosz István fentebb idézett írásában így foglalja össze tömören, mit tartalmaznak az úrbéri rendezés során született iratok: „A birtokrendezések alkalmával többnyire megtörtént a felszabadult úrbéri birtokállomány háztartásonkénti terjedelmének és helyének megállapítása. Ezzel rendszerint együtt járt a nem úrbéres természetű irtásföldek és szőlők kérdésének rendezése is. A rendezés során különítették el a volt földesurak és volt jobbágyok között korábban közösen használt földeket is az 1832-36. évi törvények illetve az 1853. évi úrbéri pátens rendelkezéseinek megfelelően. Kimérték és elkülönítették az úrbéresek legelőjét és az egykori faizási jog fejében erdejét vagy a nádlási jog fejében nádasát. A birtokrendezések közé szokták számítani a kisnemesi, szabad paraszti közösségek közbirtokossági formában használt földjeinek felosztását, illetve az egyes gazdaságok közötti arányok megállapítását is. Külön iratbázis keletkezett akkor is, ha a jobbágyi és földesúri földek segregatiója (elkülönítése) után a jobbá-