Pestovics János: A földtulajdonlás története Borsod megyében 1860-1948. Forráskiadvány (Miskolc, 2000)

Bevezetés

A rendelet meghatározta, hogy milyen természetű birtokok vehetők-veendők igénybe, kik, hogyan és milyen mértékben juthatnak földhöz, házhelyhez. „Gyökeresen megszüntette a többnyire feudális eredetű 100 kat. holdnál nagyobb úri birtokokat s ezzel a nagybirtokos osztály politikai hatalmának gazdasági alapját. Művelési ágra való tekintet nélkül kisajátította a nagybirtok egész földállományát, élő- és holt felszerelését, készleteit, mezőgazdasági jellegű ipari üzemeit, műhelyeit. Csak az 1000 holdnál kisebb birtokból mentesített 100 holdat, ám ez is felosztható volt, ha a helyi jogos igényeket megfelelően nem tudták kielégíteni. A Rendelet nem kímélte az egyházi nagybirtokot sem, a világi és egyházi nagybirtok megváltásában csak annyi különbséget tett, hogy az egyházi nagybirtokból feltétlenül mentesített 100 kat. holdat. Ezzel a csekély kedvezménnyel felosztani rendelte a községek és a törvényhatóságok birtokait is, míg más jogi személyek (kereskedelmi és ipari vállalatok, bankok, nyugdíjpénztárak földbirtokát teljes egészében kisajátította... kisajátította a tőkés nagybérlők élő és holt felszerelését is, legfeljebb annyit mentesített belőle, amennyi a maradékbirtokra aránylagosan esett. A földreform emellett érzékeny veszteséget okozott a bankoknak és más jelzáloghitelezőknek, mivel tehermentesen juttatván az ingatlanokat, e kölcsönök egyetlen reális fedezetét szüntette meg... Nagyságra való tekintet nélkül elkobozta a háborús és népellenes bűnösöknek, a fasiszta pártok és szervezetek tisztségviselőinek, a Volksbund tagjainak, a német hadseregbe önként jelentkezőknek birtokát. Felosztani rendelte továbbá a háborús konjunktúra haszonélvezőinek a háború idején vásárolt, 5 holdat meghaladó földingatlanát." (Donath Ferenc: Reform és forradalom. Budapest, 1977.) A rendelet különbséget tett úri és paraszti természetű birtokok között. Utóbbiak esetében 200 kat. hold mentesítését írta elő, tette lehetővé, tehát a gazdagparasztok esetében a rendelet alapján a mezőgazdasági ingatlan 200 kat. hold feletti részét lehetett igénybe venni. A mentesítésnek elsősorban politikai oka volt: a parasztbirtokosok általában a Kisgazdapárt tagjai voltak, a Kisgazdapárt koalícióban való részvételét viszont veszélyeztette volna a parasztbirtokok teljes kisajátítása. A szegényparasztok azonban más véleményen voltak. Borsodban is általánosan jellemző, hogy több az igényjogosult, mint az igénybe vehető mezőgazdasági földterület. Mezőkövesd 16 ezer holdnyi határában például mindössze 450 földigénylőt tudtak földhöz juttatni, a juttatásból kimaradtak közül sokan kényszerűségből az áttelepülést választották. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy az erdőket nem lehetett felosztani, pedig a megye egykori nagybirtokainak jelentős része erdőbirtok volt, és ezek községi, állami tulajdonba vétele jónéhány településen lehetetlenné tette az igénylők ingatlanszerzését. A 200 holdnyi parasztbirtokok meghagyására vonatkozó rendelkezést ilyen körülmények között természetszerűleg érezték méltánytalannak azok, akiknek csupán néhány hold vagy még annyi sem jutott, és az igénybevétel során többnyire nem is vették figyelembe a 200 hold mentességét, hanem ennél kevesebbet hagytak vissza a birtokosoknak. A földigénylő bizottságok e „jogszerűtlen" gyakorlata ellen az érintett birtokosok számtalan esetben tiltakoztak a Megyei és az Országos Földbirtokrendező Tanácsnál - ezek azonban a rendeletre hivatkozva hiába utasították a községek földigénylő bizottságait a törvényesség betartására, a 200 hold meghagyására, hiába figyelmeztették őket, hogy feloszlatják a bizottságot, tagjait kizárják a juttatásból, mindez hatástalannak bizonyult. Az igényjogosultak képviseletét komolyan vevő bizottsági elnökök, tagok inkább vállalták a lemondást, a leváltást, semhogy visszakoztak volna. Az 1946. évi LX. törvény végül is a földhözjuttatottak javára döntötte el ezt a kérdést: „...az 1946 január 1. előtt a jogszabály ellenére kiosztott földet, hacsak nem 50 holdnál kisebb birtokos paraszt tulajdona volt, a birtokló juttatottak tarthatták meg, míg a volt tulajdonost esetleg másutt kárpótolták földdel". (Donath Ferenc: Reform és forradalom. Budapest, 1977.) A rendelet 19. és 20. §-a az erdők tulajdonának kérdésével kapcsolatban így rendelkezik: „Megváltás alá kerül minden 10 kat. holdnál nagyobb erdőterület... Az elkobzás és megváltás során igénybevett földbirtokokból az erdők, az erdősítésre szolgáló terméketlen terüle-