Pestovics János: A földtulajdonlás története Borsod megyében 1860-1948. Forráskiadvány (Miskolc, 2000)

Bevezetés

bágyai váltakoztak meg, ezek közül 5 helyen a földesúrral kötött egyezség nyomán, 6 községben azonban a sikertelen egyezkedés után a felek közötti vitás kérdéseket bírói ítélettel kellett eldönteni, hogy a jobbágyok saját erejükből tulajdonukba vehessék azt a földet, amit eddig is ők használtak. (Für Lajos: Jobbágyföld - parasztföld. Budapest, 1994.) A jobbágyok állami kármentesítéssel történő kötelező örökváltságának, a jobbágyszolgáltatások eltörlésének törvénybe iktatását végül az 1848-as forradalom kényszerítette ki. A sebtében megfogalmazott törvényszövegben azonban néhány fontos kérdésről elfelejtkeztek és bár a következő hónapok során ezek rendezése is szóba került, de az események sodrában a javaslatok, tervezetek törvénnyé formálása és elfogadása elmaradt. Az úrbéri rendezések időszakában mindez gyakorta a jobbágyok és zsellérek hátrányos helyzetbejutását eredményezte. Paradox módon a forradalom által kivívott jobbágyfelszabadítás gyakorlati végrehajtása a szabadságharc leverése után az uralkodó, Ferenc József parancsára indult meg - természetesen alapvetően a birodalom érdekeit szem előtt tartva. „Az egész óriási kérdéstömeg rendezése a bécsi abszolút kormányzatra maradt. Hogy mit lehetett a világosi bukás után a diadalmas bécsi udvartól várni, jelezték azok a rendeletek, melyeket 1848-49 telén kibocsátottak. Ezek a jobbágyfelszabadítást az áprilisban szentesített törvények keretei közé szorították. Rohonczy Ignác királyi biztos rendelete világosan adta tudtára Vas és Sopron megye lakosságának, hogy »az úrbéri adózásokon és a papi tizeden kívül minden az előbbi állapotban maradt és maradni fog addig, míg őfelségének legújabbi kegyes rendelete szerint azok még ezután fognak a tulajdonosoknak kármentesítése mellett rendeztetni«. Amíg ez a rendelkezés meg nem jelenik, az irtások, a szőlők, az ún. kúriális jobbágytelkek és zsellérházak után a szokásos szolgáltatásokat a parasztoknak teljesíteni kell. A faizási, legeltetési, nádlási és más haszonvételek, így a bormérés kérdésében a rendelet szintén az addigi helyzet fenntartását írta elő. Az ellenforradalom teljes győzelme után 1850-ben kiadott Geringer-féle Népoktatás ugyancsak hasonló módon tájékoztatta az ország lakosságát: a felszabadult úrbéres földekért megígéri ismét az állami kármentesítést, ellenben a nem úrbéres földek után a korábbi szolgáltatásokat a törvényes rendezések idejéig... továbbra is szigorúan teljesíteniök kell a parasztoknak." (Für Lajos: Jobbágyföld - parasztföld. Budapest, 1994.) Ezeknek a rendeleteknek a kiadását az indokolta, hogy a jobbágyok az áprilisi törvényeket úgy értelmezték, hogy azok megszabadították őket mindenfajta szolgáltatás kötelezettsége alól, így például a dézsma- és a taksafizetés alól is, és a legtöbb helyen meg is tagadták ennek teljesítését. Erre utal e kiadvány néhány dokumentuma, ami azt mutatja, hogy Borsod megye több településén sem fizették a szőlő után a földesúrnak járó dézsmát, a majorságinak ítélt telkek utáni taksát 1848-tól kezdődően, ami az úrbúrrendezések időszakában perre vezetett. Az ítéletek évekre visszamenően kötelezték a tartozás és annak kamatai megfizetésére a „kötelességszegőket". Ferenc József „legújabbi kegyes rendelete", az úrbéri pátens 1853 februárjában jelent meg. A pátens körülhatárolta az úrbéres földek fogalmát; bizonyos megszorítások mellett lehetővé tette a parasztoknak, hogy a használatukban lévő irtvány-, maradvány-, szőlő-, majorsági jobbágy- és zsellérfóldeket saját maguk megváltsák; elrendelte a legelők és részben az erdők kötelező elkülönítését a földesurak és a jobbágyok között; rendelkezett a tagosításról és a korábban önként megváltakozott községek kártérítéséről. Az uralkodói kegy mögött meghúzódó birodalmi érdekre Für Lajos ekként mutat rá: „A jobbágyság eltörlése, a régi feudális birtokviszonyok felszámolása tette csak lehetővé azokat az országos adókataszteri felméréseket és telekkönyvezéseket, amelyek nyomán az ország minden talpalatnyi földjére állami adókat vetettek ki. így váltak az állami adók alapjává az összes volt nemesi földek, az addig közösen használt több millió holdnyi erdő- és legelőfóldek, és azok a nem úrbéres földek is, amelyeket 1848 előtt mint nemesi-majorsági földeket használtak és müveitek a volt jobbágyok. Túlzás nélkül állapíthatjuk meg, hogy a közteherviselés beve-