Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A miskolci reformátusság a XVI-XVIII. században (Balogh Judit)

kőrös városa fizeti a mesterhozatal költségeit Miskolcon, mivel a nagykőrösi lelkész fiai itt tanulnak. A nagykőrösi lelkész személye könnyen azonosítható: Makiári Zubor Mártonról van szó, aki 1646ban volt Miskolc második prédikátora. Személyes tapasztalatai lehettek tehát az itteni iskoláról, s valószínűleg nem véletlenül küldte ide tanulni a gyermekeit sem. Egy további információforrás lehet még annak számbavétele, hogy hányan jutnak el a városból egy ilyen iskolai előképzés után külföldi egyetemre, illetve hány miskolci lesz később „értelmiségi", azaz lelkész vagy tanító? A XVI. században az 1560-ban Wittenberget járt Miskolczi Miklós, az 1561-ben végzett Miskolci Nyíri Lukács után 1652-ben szintén wittenbergi diák Miskolczi Demeter, 1654-ben Miskolczi János, 1568ban Miskolczi Puah Pál, 1575-ben Miskolczi Imre, 1586-ban Miskolczi Boldizsár. A XVII. századtól kezdve már Heidelbergben találunk miskolci diákokat: 1602-ben egy bizonyos Miskolczi Istvánt, majd 1617-ben Miskolczi Jánost és egy szintén Miskolczi előnevet viselő István peregrinust. 1692-ben pedig Franekerben, a puritán teológia fellegvárában Ráczkevi István, egy miskolci származású ifjú iratkozik be az egyetemre. A XVIII. századból megszaporodnak az információk, aminek egyik oka, hogy amikor 1706-ban a német és rác hadak betörtek a városba, a támadás során leégett az iskola könyvtára és levéltára.Ezért sajnos azt sem tudjuk, hogy ezt megelőzően milyen tankönyveket használtak és vajon használtak-e egyáltalán. 1763-ból azonban már fennmaradt egy könyvjegyzék,

1 7 Miklós Sámuel rektorsága idejéből, ami azt mutatja, hogy megindul a könyvek beszerzése. Ennek az volt a módja, hogy a város, majd a később létrejött konzisztórium bizonyos pénzösszegekkel támogatta a külföldön vagy akár Pozsonyban tanuló ifjakat. Ennek viszont az volt a feltétele, hogy az általuk vásárolt könyvek később az iskola könyvtárába kerültek. A könyvek jegyzékéből az is kiderül ily módon, hogy hol jártak a miskolci peregrinusok. Megállapítható ebből, hogy újra változik a peregrináció iránya a XVIII. században. A reformáció első generációjának kedvelt egyetemét, Wittenberget egyre kevesebben választják úticélul, összesen négy könyv származik onnan. Még mindig sokan zarándokolnak a puritanizmus egyik kis fellegvárába, Franekerbe, de jelentősége és színvonala egyre csökken a század folyamán. Utrecht, Bázel és AmszterSRKLt. A. VI. 252/4