Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A Deszkatemplom története. Összegzés

szerves része a miskolci reformátusság történetének. Ide tartozik még a topográfiai elemzés, amely elhelyezi a Tetemvárat a városban. A második egység a templomépületek történetének és építészeti jellemzőinek a bemutatása, részletes dokumentációval, a tervrajzok felhasználásával. Egy rövid tanulmány külön is megemlékezik az 1937-ben épült templom tervezőjéről, Szeghalmy Bálintról. A harmadik részben kapott helyet annak a folyamatnak a bemutatása, amely során alig másfél év alatt az eredeti terveket követve épült újjá a templomépület. A kötetet a deszkatemetőről szóló tanulmány zárja, valamint egy részletes, a kutatók és érdeklődők számára egyaránt eligazítást adó részletes ajánló bibliográfia, amely a legutóbbi időkben megjelent sajtótermékeket, köteteket, tanulmányokat is tartalmazza. Noha a Deszkatemplom ma ismert formájában csak 1938-ban épült fel, a helyén már a 17. századtól kezdődően létezett fából készült istentiszteleti hely, amit a város lakói csupán alkalmanként - temetéskor, házasságkötéskor, kereszteléskor - használtak. Tehát a hely a reformáció korától folyamatosan szerepet játszott a város életében. A reformáció Magyarországot már az 1520-as évek legelején elérte, a kibontakozása és széles körben való elterjedése azonban csak 1526, tehát a mohácsi csata utáni időszakra tehető. Még később, az 1540-es években indul a reformáció úgynevezett „mezővárosi szakasza", amelynek során a magyar lakosságú mezővárosok parasztpolgárai körében is befogadóra találtak a reformált vallás tanai. Miskolc a környező mezővárosokhoz hasonlóan, azokkal nagyjából egy időben tért át protestáns hitre. A vallásváltás viszonylag gyorsan zajlott le, nem maradt fönn annak dokumentuma, hogy vallási küzdelmek tanúja lett volna Miskolc lakossága. A város magisztrátusa, élve a Luxemburgi Zsigmondtól kapott szabad papválasztás jogával, Hevesy Mihály protestáns prédikátort választotta meg papjának, akinek vezetésével az 1560-as évekre a mezőváros lakosságának túlnyomó többsége református lett. Aktív katolikus életről, misék tartásáról a 18. századig nem tudunk Miskolcon. A város népe az Avas-hegyen álló, korábban Szent István plébániatemplomnak nevezett templomot használta az istentiszteletek helyszínéül. A reformáció elterjedésével párhuzamosan indult el, a század elejének megtorpanása után a magyar mezővárosok gazdasági növekedése. A református lelkész meghívásával a város és egyház viszonya is megváltozott: az egyház, a pap és az iskola fenntartója és gazdája a városi tanács lett, amely ilymódon a presbitérium feladatait is ellátta. Az egyházzal és az iskolával kapcsolatos teendők jelentős mértékben segítették a városi tanács intézményesülését, a vá-