Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

Emlékezés Szeghalmy Bálintra, a Deszkatemplom tervezőjére (Horváth Béla)

Szeghalmy Bálint 1929. április 1-től foglalta el beosztását Miskolc város műszaki osztályán főmérnöki beosztásban. Nagykanizsa elhagyását feltételezhetően két ok befolyásolta. Az egyik a Martin-telepi református templom és lelkészlak megvalósítása; a másik a nagyobb városban elért magasabb beosztás. Mindkét tényező azonos súllyal esett latba, amit a Nagykanizsán, számára kedvezőtlenül alakult személyi kérdések is érintettek. A Martin-telepi épületegyüttes Szeghalmy Bálint kedvenc alkotásai közé tartozott és joggal. Ebben az együttesben az érett alkotó átgondolt koncepciójában, felépítésében és részleteiben is kiérlelt korhű hazai építészete és egyéni formája is érvényesült. Szeghalmy Bálintot mindenkor szoros kapcsolatok fűzték alkotásaihoz. Az előkészítés, a tervezés a végrehajtás, a használat és fenntartás folyamata számára szerves egységet képezett és figyelemmel kísérte alkotásai fogadtatását és utóéletét is. Az eddig megjelent munkásságát tárgyaló anyagokban éppen miskolci munkássága kapott szerényebb keretet. Miskolc mai közigazgatási területén az alábbi alkotásokat készítette: -Martintelepi református templom és lelkészlak 1929-1932. A jelzett időben a Martin-telep még Hejőcsaba része, és csak utóbb válik Miskolci közigazgatási területévé. A tervezés időpontjában Nagykanizsán él, a munka elnyerését dunántúli eredményeivel érdemelte ki. - Perecesi református templom. 1930-as évek eleje. A terv nem valósult meg. A tervezés idején Pereces közigazgatásilag Diósgyőrhöz tartozott. - Avasi kilátó. 1934. A Miskolci Hét eseményeire épült látványosságként és gyakorlati célokra is. Az anyag megválasztását (faszerkezet) a gyors megvalósítás önmagában indokolta. Társtervezője, egyben hivatali főnöke Demes Béla, aki a statikus terveket készítette. A létesítmény a város közigazgatási területén valósult meg, ami már létesítése idején is jelentős szakmai vitákat váltott ki. Az 1942. évi leégése idején azért erősödtek fel a szakmai viták, mert sem a telepítés, sem a forma nem volt sokak számára elfogadható és megosztotta a közvéleményt. A kilátó 1956-os leégése után nagyrészt szerző tanulmányai alapján is a kilátó új helyére eredményes javaslat készült és helyreállítására többé már nem került sor. E létesítmény látványa a Városház tér, Erzsébet tér és az Avasalja térségéből volt elsősorban 3 Dobrossy István (szerk): A miskolci Avas. Miskolc, 1993. 345-366. pp. Magyar Élet. 1942. II. 29. p. Magyar Élet. 1943. I. 8-9. pp. Szeghalmi válaszai. Magyar Jövő. 1942. II. 22. p.