Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

Miskolc kiemelkedő egyéniségei és emlékük a Deszka-temetőben (Dobrossy István)

* * * A város földrajzi fekvéséből következően a temetők is egyfajta rendszerben helyezkednek el. A Szinva völgyétől délre elsősorban az avasi domboldalon, míg a pataktól északra a másik dombvonulaton, a Tetemvártól a Bodó-tetőn át a Kőporosig alakultak ki temetkezési helyek. Utóbbi dombvonulaton sorakoztak, illetve sorakoznak a Deszka és az időközben megszűnt görögkeleti vagy ortodox temető. XX. századi „képződmény" a Hősök temetője. Történelmet idéz a régi polgári közös temető, majd a bábonyibérci temető, végül az evangélikus Nagylány és a római katolikus Szent Anna temető. A Deszka-temető, mint Miskolc új-városának temetkezési helye egyidős a Nova Civitas kialakulásával. Az 1950-es évek közepének régészeti feltárásai a Deák téren nemcsak a Nagyboldogasszony kápolna maradványait tárták fel, hanem a körülötte elhelyezkedő temetőjét is. A templom feldúlása után kerülhetett sor a Tetemvár „birtokbavételére". Az első írásos emlék a Miskolc monográfia második kötetének munkálatai közben bukkant elő. A város jegyzőkönyvében 1657-ben jegyzik, hogy a Szentpéteri kapu környékén temető létezik.

1 Ez a legkorábbi utalás arra, hogy a Nagyboldogasszony templom körüli (volt) temető mellett a város északi végében egy másik temetkezési helyet is használnak. Szendrei János kutatásai szerint az 1679. évi pestisjárvány idején tömegsírokat alakítottak ki a domboldalban, s itt mintegy másfélezer embert temettek el. A temetővel kapcsolatban olvasunk először a gerendából és deszkából összeállított ravatalozóról, a templom legkorábbi változatáról. Természetesen a temetőknek is van élete és múlandósága. A generációk egymásra temetkezésével folyamatosan tűnnek el nevek és emlékek. így a 19. századi síremlékek száma is egyre csökkent, arányuk a temető egészéhez viszonyítva ma már elhanyagolható. A temető külső képe az első világháború után lényegesen megváltozott. Ekkor telepítették az utak mellé a többé-kevésbé ma is látható gesztenyefákat. Korábbi időszakot, vagy a 20. század első harmadát dokumentálják a kelet-nyugat irányú főút mentén alakított kripták. Állapotuk jelenleg meglehetősen leromlott, értékük viszont igen nagy, hiszen a város kiemelkedő egyéniségeinek, néhány történeti múltat idé1 Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár (a továbbiakban: B.-A.-Z. m. Lt.) IV. 1501/a. 1. köt. 317. p. 2 Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata, I-V. köt. 18861911. (a továbbiakban: Szendrei, 1886-1911) II. köt. 263-264. p.