Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A miskolci reformátusság a XX. században (Fazekas Csaba)

féle erélytelen ügyintézés következtében.

132 A tovább terebélyesedő Szilágyi-ügy egyébként 1964 végéig húzódott. Ez év márciusában Lobkovitz utóda, Polonkai Imre kezdett vele és Darányiékkal tárgyalásokat az áthelyezésről. Szilágyi azonban kifejtette a főelőadónak, hogy maga mögött érzi egy aktív gyülekezet támogatását, a miskolciak megbecsülését, ezért semmiképp nem hajlandó távozni a városból. Darányi és Polonkai bizalmas tárgyalásai során ezután a püspök kifejtette, hogy a csökönyös lelkipásztort most már csak bírósági úton helyeztethetik át, ehhez azonban az egyháznak az AEH vagy a tanács (a lényeg: állami szerv) írásos nyilatkozatára van szüksége. De az AEH erre végül már nem volt hajlandó, így Polonkai 1965 februárjában végleg lezárta az ügyet.

133 A „Szilágyi-dossziéhoz" tartozik még a lelkész biblikus megfogalmazású levele Darányihoz 1964 decemberéből. Például így írt: „Közeledik karácsony ünnepe. Mindenki felszabadult szívvel, örömmel készül a szeretet gyakorlására és elfogadására, ugyanakkor én egy súlyos, s - ítéletem szerint - méltatlan teherrel a vállamon készülök a karácsonyi evangélium tolmácsolására. [...] Jó lélekkel vallom, hogy lelkészi feladataimat - tehetségemhez képest mindenkor lelkiismeretesen igyekeztem ellátni, elöljáróim, lelkésztársaim, s gyülekezeti tagjaim irányában a testvéri békességet kívántam szolgálni, népi államunk felé pedig hűséggel viseltettem."

134 Hogyan viszonyult ezek után a tetemvári gyülekezet a 1960-as1980-as években a református egyházat a Kádár-korszakban meghatározó „szolgálat teológiához"?

135 Kétségtelen, hogy a Deszkatemplom megőrizte vonzását, és a hetvenes évekre egyértelműen az a híre lett az egyházközségnek, hogy „hívő", aktív közösség, mely nagy vonzást gyakorol Miskolc más részein élő reformátusokra is. Ugyanakkor a lelkipásztor igyekezett elkerülni a lehetőségét annak, hogy újabb „Szilágyi-ügy" keletkezhessen körülötte. 1970. április 4-én a „felszaba132 B.-A.-Z. m. Lt. (Mes.) XXIII.-l/c. 2/1963. sz. 133 A dátum azért is érdekes, mert az ügyre vonatkozó szakirodalmi közlés szerint 1965 végéig húzódott az ügy, holott azt már hivatalosan február 2-án lezárták. Vö. Barcza József: Az 1956-os forradalom megtorlása a Magyarországi Református Egyházban. 2. r. In: Confessio, 1994. 2. sz. 63-78. p. 66. p. 134 A „Szilágyi-ügy" valamennyi vonatkozására használtuk még: Szilágyi (1998), Kóris (1998) 135 Az 1960-1980-as évek református teológiájáról az említetteken kívül: Bogárdi Szabó István: A belső vérzés hosszú időszaka. A „szolgálat theológiája", mint a Magyarországi Református Egyház nyomorúságának tükröződése. In: Confessio, 1990. 1. sz. 111-119. p.