Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A miskolci reformátusság a XX. században (Fazekas Csaba)

kész nem engedett a sajátos „korszellem" csábításának, és sokkal inkább tükröződött benne a keresztyén hívők, az általuk alkotott gyülekezet valamint annak viszonyait illető körültekintő ismeret. Ezek a mélyebb tartalmú prédikációk bizonyára nem voltak ritkák akkoriban, és a templom látogatottsága jelentősen fellendült, melyhez még egy szerencsés körülmény is növelt: a templom melletti temető közelsége, amely csökkentette a templombajárás kockázatát, hiszen kevésbé volt ellenőrizhető, mint egy utcára nyíló épület esetén.

93 De a tetemvári gyülekezet más téren is próbálta folytatni a korábbi miskolci tradíciókat, például a vasárnap esti ifjúsági gyűlések megszervezésével, kirándulásokkal, házi összejövetelekkel stb. 4 Különösen szoros kapcsolat alakult ki a Tetemvár és az Alsóváros lelkipásztorai (Szilágyi és Kóris Lajos), valamint gyülekezetei között. Mindkét közösséget az erős pasztoráció, a családlátogatások jellemezték, s gyakran került sor közöttük „csereszolgálatra", közös programokra. Nevezetesek voltak a Kóris Lajos vezette lelkészi kiskörök, illetve a Deszka-temető feletti dombon tartott „hegyi beszéd" konferenciák stb.

9:

" Rá kell térnünk röviden a kommunista államhatalom és az egyház közötti viszonyra, mindez értelemszerűen rányomta bélyegét a Deszkatemplom hitéletére is. 1948 tavaszától nyilvánvalóvá vált, hogy az egypártivá váló államrendszer radikálisan vissza akarja szorítani az egyházak tevékenységét, és ehhez keresi az egyházban a számára segítséget nyújtó tényezőket. Ez a törekvés az 1948. áprilisi, az új társadalmi rendszerbe való illeszkedést elősegíteni hivatott zsinati deklarációval vett látványos fordulatot, mely elvi-teológiai alapja lett az október 7-én aláírt Egyezménynek, amelyet joggal nevezhetünk inkább ultimátumnak.

96 Ezt követően megkezdődött az egyház vezetőinek félreállítása is, lemondatták Ravasz Lászlót, majd Révész Imrét is. Enyedy Andor számára is nyilvánvalóvá váltak a követhető alternatívák. Egy 1948 márciusában, Sárospatakra összehívatott értekezleten Kovács Máté VKM-államtitkár és Aczél György (ekkor az MKP Zemplén megyei titkára) hozták tudomására a „sárospataki oktatási intézmé93 Kóris (1998); Benke György közlése, továbbiakban: Benke (1998). 94 Karasszon (1998). 95 Kóris (1998), Szilágyi (1998). 96 Szövegét ld. pl. Bolyki-Ladányi, 1987. 108., 121-124., 125-127. p., egykorúan a többi hivatalos dokumentummal együtt: Református Egyház, 1949. 2. sz. 9-14. p. stb.