Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

Mind itt él bennem. Vágyad a vágyam, bűnöd a bűnöm... Édes szerelmem, édes szerelmem. Ebben is van valami Ady-bizarrság, de hosszú az út, amíg eljut a szerelem őszinte és egyszerű, hétköznapi mibenlétéhez, ezt a Finálé című versében láthatjuk. De előbb az Élet vizein című versének szerelmi vergődését olvasom: Künn hajózunk az élet vizein, Szomorú arcú, néma vizeken... Suhanunk, szállunk, szótlan, csendesen. Páros magunkban titkos egyedül Összebondunk a vizek felett, És mindketten könnyezünk belül. A szomorú víz szeme ránk mered Ott a parton épp így néztek reánk, Kutatva, kérdőn, mind az emberek. A szomorú víz szeme ránk mered, faj, meg ne lássa, meg ne lássa, Az én titkomat, az én szívemet, 10. versszak: Künn hajózunk az élet vizein, S lehet, hogy nászúnk nem lesz soha sem. Még mindig véreznek szíveink A gyönyörnél tán horgonyt sem vetünk. Szomorú arcú, néma vizeken Egymást siratva tovább sietünk. Két vértelen árnyék egymásba fogódzva, Titkokat rejtő, titkokat fejtő Vizek felett repül tovább, tovább... Véres szívekkel...közös hajóba. Nem feloldódás ez a költeményben, t. i. a szerelem, hanem éppúgy, mint Ady kritikusai mondták volt Adyról és Lédáról, „szüntelen vívódás", nem beteljesülés, hanem csak kielégítetlen vágy. Itt még kiforratlan, megnyugvást nem találó Sassy Csaba verse, de csakhamar felülkerekedik a boldog családi élet idillje, s ez ha úgy tetszik az Ady-féle önmarcangoló és egymást cibáló szerelemérzéssel szemben „kispolgári", de mégiscsak minden emberi, hétköznapi élet romantikája, célja és feloldása. De nézzük Ady: Finálé című versét Sassy Csaba verse mellett!