Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

amint Szemere mellett élte át azokat, a miskolci Református Főgimnázium tanáráról, Borsod vármegye főjegyzőjéről és alispánjáról, de mindenekfelett a költőről, ahogy először Vojnovits Géza mondta: „Ő is pacsirta természet, aki a maga gyönyörűségére énekel napi munkája közben is". így lett ő - Balázs Győző megfogalmazásában - a „Sajóvölgy pacsirtája". Tekintsünk be ebben a sorrendben életpályájába, költészetébe! 1. Sajószentpéter éppúgy, mint Miskolc, a reformáció korában mindenestől, papostól, szerzeteseitől fogva - a határában pálos szerzetesek voltak - kálvinistává lett. A Rákóczi-szabadságharc bukása utáni helyzet változtatta meg a város lakosságának képét. Lévay József szülei tősgyökeres sajószentpéteriek voltak. Apja, Lévay Péter I8O3. febr. 9-én született, anyja, Dobai Szabó Julianna 1804. márc. 22-én. Mindkét ágon nemesek is voltak az ősök, főbírói, szenátori, „nemesek hadnagya" tisztséget láttak el. A család elszegényedett, gazdálkodtak. Emlékezéseiben írta, hogy: „Én első és egyetlen fiú valék akkor még nagyon szegény sorsú szüleimnek. Nem kis segítségükre válhattam volna csekély gazdaságukban... És ők bizonyára igenis érezték a segítő kéz szükségét. Mégis, mivel kedvet és tehetséget láttak bennem a tanulásra, megváltak tőlem és iskolába küldvén, inkább maguk nélkülöztek". De magába szívta a szülei házban a „jó erkölcs" és „a szorgalom" példáit, „...s örömmel tapasztaltam - folytatja -, s mint áldja Isten szüleim jóságát és munkásságát napról napra vagyoni gyarapodásban, s mások előtt való megbecsülésben". Bárha például tudnók állítani a megbomlott vidéki - a városiról nem beszélek - paraszt-munkás családok gyermekei elé lelkének, erkölcsi felfogásának ezt a tisztaságát! A gyermek Lévay Sajószentpéteren járta ki az alsó iskolát, hogy 1836-ban, 11 éves korában a sajószentpéteri református iskola után a miskolci ősi Alma Materben - az 1936tól az ő nevét viselő egykori Ev. Ref. Főgimnáziumban - Lévay középiskolás korában „Lyceumban", a Szinva-parti Lévay József Református Gimnáziumban folytassa tanulmányait. A miskolci református egyház segédfőgondnoka Palóczy László volt, ő volt az iskolakormányzó is. Mint ilyen még a szabadságharc alatt is beleszólt - levélben - az iskola belső ügyeibe, a diákokat eltiltván a fegyveres harcban való részvételtől, mert az ő feladatuk a tanulás. (Tudjuk, hogy ennek ellenére néhány diák megszökött az iskolából és egy tanárral csatlakozott a Vörössipkásokhoz.) Iskolatársai közt ott találjuk a Vadnayakat, Podmaniczky Frigyest. Az ő feljegyzéseiből is ismerjük az iskola szigorú rendjét, önkormányzatát, magas tanulmányi követelményeit. Bár volt az iskolának alumneuma, tápintézete, kollégiuma, Lévay nem volt alumneumi diák, hanem a Toronyalja utcában falubelijénél, Török Jánosnál lakott kvártélyon, élelmezéséről otthonról gondoskodtak. Ebben az iskolában már 1836-ban működött Olvasó és Önképző Magyar Társaság a sárospataki mintájára, ahol tudjuk Szemeréék a jogász diákság gyakorlata céljából „Páncél vármegyét" is szerveztek, ahol a vármegyei közgyűlési politikai csatározásokon, illetve azok mintájára tanulták a változó napi politikában a helytállást, a ma-