Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

radalmi irányúnak jellemezte. Úgymond Horváth Mihály: „Az élet, a cselekvés teréről lépett be abba, ahol alkalmunk volt elveinket nemcsak bevallani, hanem kérlelhetetlen szigorral gyakorolni is, nem a körülmények gyáva mérlegelése, hanem a haza megmentésének szüksége szerint" ... „Mi nem igénylünk magunknak olyan erőt, hogy az országos káoszból, melybe a háború sodort, egy rendezett világot teremtsünk, mi nem hisszük, hogy ennek ideje elérkezett, mi csak azt hisszük, hogy nincs a haza megmentésének ügye bevégezve". Azt is tudjuk, hogy az ellentét közte és Kossuth között egyre éleződött, teljessé az emigrációban lett. Szemere életének és működésének felfelé ívelő szakasza az volt, amikor megyénkben tevékenykedett, megmozgatta a várost, a megyét a haza megmentése érdekében. A sors szomorú véget jelölt ki neki. Elborult elmével került haza, 1869ben halt meg, s amikor 1871-ben a megye és a város hazahozatta tetemeit, s az Avas városra néző oldalában hazaszeretetre „intő, buzdító példaként" temette el, Lévay József közgyűlési beszédében bízta rá emlékét a város és megye közönségére, mondván: „Legyenek elfeledve gyász sorsa vészei, fényes példája követésén a minden magyar szívet buzdítani dicsősége ragyogjon örökké!"