Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

nyelv kérdése is. A megye utasítása az volt, hogy iktassák törvénybe, hogy aki magyarul nem tud, az országban semminemű hivatalra ne vegyék fel, minden dicasterális és közönséges jegyzőkönyvek magyarul folytattassa na k, a levelezések is, a törvény előtti perek is, követelték a céhek eltörlését, a törvényesség biztosítását. Erről az országgyűlésről 1827-ben Palóczy László készített beszámolót. Tudjuk, hogy a Magyar Tudományos Akadémia felállításán kívül egyéb eredménye nem volt ennek az országgyűlésnek, de Palóczy elhozta megyénkbe a magyar nyelvért való harc ügyét, s azt a későbbiekben következetesen hangsúlyozta, maga is beszédet tartott megyei közgyűlésen, a későbbiekben, mint országos jegyző, az országgyűlési jegyzőkönyvek magyarul vezetését is szorgalmazta a megyei, törvényhatósági jegyzőkönyvek magyar nyelvűségének érvényesítése mellett. Hogy pedig a megye radikális változásokat is követelt, s ebben túlment a józan korlátokon, bizonyítja, hogy éppen a magyar nyelv ügyében olyan álláspontot képviselt, hogy pl. a céhekbe se vegyenek fel olyan iparosokat, akik nem tudnak magyarul, a német színházat zárják be, ami az adott helyzetben lehetetlen és illuzórikus követelés volt. Lényegében más mindenben a megye mérsékelt álláspontot képviselt, melynek célja a nemesség és a nemesi megye autonómiájának megerősítése, az alkotmány védelme. Horváth Mihály erről az országgyűlésről azt mondja összegzésképpen, hogy a megyei követek mintegy kényszeredetten tettek jelentést megyéjüknek. Nem áll ez Palóczy Lászlóra, aki már annál a körülménynél fogva is, hogy az időközben lemondott Vay Ábrahám helyett küldetett ki, részletes jelentést adott a megyei közgyűlésnek, beszámolva az elért eredményekről, elsősorban a Magyar Tudományos Akadémia felállításával kapcsolatban, amihez Széchenyi István példamutatása nyomán többen hozzájárultak, így Borsod megye is. A beszámoló követi jelentésében szerepel még a Ludovika Akadémia felállításával kapcsolatban elfogadott javaslat. A jegyzőkönyvek és megyei protokollumok, a törvénykezés nyelvének magyarrá tételéről azonban nincs ekkor szó, holott ennek a kérdésnek egyik fő támogatója éppen Palóczy László volt. Az 1830-31-es országgyűlésre a vármegye Ragályi Tamást és nagylónyai és vásárosnamélyi Lónyai Lászlót választotta - a választási elnök a viceispán Fodor Pál, a szavazatszedő bizottság elnöke Bük Zsigmond volt. A Megyei Közgyűlés követi utasításában nem szerepel, de az Országgyűlésen felvetett vallásügyi kérdések között foglalkoznak a reverzális kérdésével. Bár ez a kérdés az országgyűlésen felmerült, de az érdembeli állásfoglalásról még nincs szó. Palóczy László hagyatéka között megtalálható az e kérdésben készített tanulmánynak is beillő okfejtése, melyben nemcsak emberi, közjogi, hanem teológiai, bibliai elemzését is adja a házastársi kapcsolatok létrejöttének, tartalmának. Még az 1841. február 17-én tartott Megyei Közgyűlésen is napirenden volt e kérdés, amikor Palóczy a maga cinizmusával megjegyezte a katolikusok és protestánsok közötti „csendesség"-gel kapcsolatos beszédében: „vajon Ádám és Éva milyen vallásúak voltak?"