Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

korlat tevé azt sajátjává, a nagy emlékezőtehetsége segíti. Eleven adattár ő. Minden kérdésnek tudja országgyűlési előzményeit. S történeti idézései, az események mélyebb bölcselete nélkül, sokszor igen talpraesettek, találók s többnyire elmések, olykor nagyszerű visszaemlékezéseket is költenek fel. Majd minden napra van egy-egy főbb adata Magyarország eseményeiből vagy a világtörténetből. Elmondja, mi történt e vagy ama napon, mikor e vagy ama nevezetes tárgy felett tanácskoznak. E tulajdonok, a természetes könnyűség s a népies költészet némi zamatával, különösen alkalmassá teszi őt alkalmi s lakodalmi beszédekre. Az volt ő az ellenzék lakomáin, ami a költő már Attila udvarában, s mi most egy jóravaló iskolamester a falusi torban, vagy egy beszédes vőfély nászünnepen... Mindazonáltal senki sem fogja tagadhatni, hogy az öreg úr sajátos modora különös kellemmel bírt a változatosság érdekénél fogva." Aztán felemlíti Horváth Mihály 1833-ban a király nevenapján való fogadásán mondott beszédét is, amelyben a talpnyalók éppen Palóczy ünnepeltetése miatt - a beszéd hatására - felségsértést láttak, de amikor a királynak lefordították, hogy mit mondott, maga a király intette le a buzgólkodókat, mondván: „Hiszen ebben semmi rossz nincs, köszönje meg nevemben a jó kívánatait". Nem meglepő, hogy a Miskolci Levéltár Palóczy-anyagában több meghívó is van, amely tanúsítja, hogy nemegyszer volt a nádor, vagy más aulikus főúr vendége, mindenütt számítottak szellemes, találó, ugyanakkor kiművelt főre valló felszólalására. Még a Szinyei „Magyar írók életrajzi adatai" című munkájában is idézi azt, amit 1843-ban a pórnép felszabadítása kapcsán, ti. hogy ezen túl a paraszt is vásárolhat birtokot, mondott így: „Ma van a mohácsi csata napja, mely az országot veszedelembe döntötte, azóta nemzet rendéi nem határoztak üdvösebb dolgot a haza felvirágoztatására, mint a mai napon". De lássuk szerepét a reformországgyűléseken! A követutasítások általában a sérelmi politika kérdéseivel foglalkoztak. Ilyenek voltak bennük: Orvosolni kell az elmúlt évek alatt elszenvedett sérelmeket, körül kell bástyázni az alkotmányt a múltakhoz hasonló minden kényuralmi megtámadások ellen. Llorváth Mihály úgymond: „Ez volt a nemzet közönséges kiáltása a Kárpátoktól az Adriáig, a Morva folyamtól az Aldunaig." Ennek változatai, részletezései voltak a megyegyűléseken tartott szónoklatok. E szerint készültek a megyei utasítások. Reformot, haladást, védő vámrendszert, önálló ipart - s kereskedelmi politikát követeltek, ezzel akart az ország, a megyék állásfoglalása kitörni az összbirodalom német-szláv gyűrűjéből. Nemzeti nyelvet, célszerűbb közoktatásügyi törvényt. De még nem jutottak el a cenzúra megszüntetéséig, a szabad sajtó gondolatáig. Borsod megye speciális helyzetben volt, mivel mind a két követe protestáns volt, holott a város, a megye összlakosságának létszáma már másképp festett a katolikusok javára. A követutasítás 42 pontban sorolta fel a megye sérelmeit, ebben szerepel az újoncozás kérdése, a nemzeti Játékszíni Társulat kérdése, de a 8. pontban a magyar