Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

ÍRÁSOK DEÁK GÁBOR TISZTELETÉRE

DOBROSSY ISTVÁN (Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár) A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár közművelődési-kutatási tevékenysége, tudományos kiadványai A levéltárak az eltelt évszázadok közokiratainak és privát dokumentumainak egyaránt gyűjtő és megőrző intézményei. Az egymást követő generációk önazonosságának, egy régió népe életrajzának őrző helyei, következésképpen a nemzeti történetírásnak meghatározó bázisintézményei. Az iratok jellege, keletkezésük ideje is bizonyítója annak, hogy ezek a tárházak országszerte, s így nálunk is a legrégibb eredetű, alapítású intézmények közé tartoznak. Miskolc levéltárának leltárát az l600-as évek végétől, azt a feljegyzést, lajstromot pedig, amely a megyei levéltár anyagának állagáról, mennyiségéről és rendszeréről szól, az 1700-as évek elejéről ismerjük. Ezek a dokumentumok már az intézményesített iratmegőrzésről, a történeti források szakszerű rendszerezéséről tanúskodnak. A megyei levéltárban tárolt, kutatott vagy feldolgozásra váró anyag magán viseli ennek a régiónak az ország történetében vállalt, betöltött szerepét. Ahogyan az országhatár változott, úgy alakultak a megyehatárok, s ezeken belül a járások, közigazgatási egységek és a települések száma is. Csak a 20. században négy alkalommal került sor a korábbi közigazgatási határok megváltoztatására, még 1949-ben létrejött a mai BorsodAbaúj-Zemplén megye, megőrizve hat történeti vármegye emlékét. így jelenleg Miskolc központtal, Sátoraljaújhely és Mezőcsát önálló egységként működő alközpontokkal és Miskolcon egy folyamatosan növekvő befogadóképességű raktárrendszerrel fogadja intézményünk a kutatókat, s munkatársai végzik önálló közművelődési, tudományos tevékenységüket. A levéltárak, s így természetesen a miénk is azonnal reagál a társadalom adott gazdasági és politikai szerkezetének megváltozására. Az utóbbi évtizedben végbement „átstrukturálódás", rendszerváltozás eredményeként megduplázódott az intézményben őrzött iratanyag, s megsokszorozódott a tudományos elemzésre, feldolgozásra váró információ-együttes. (Ipari üzemek, gazdálkodó szervezetek, termelőszövetkezetek sok száz folyóméternyi anyaga került a levéltárba, s ez kiegészült a tanácsi rendszer közigazgatási és politika-, illetve párttörténeti anyagával.) A kutatott korszakokban, egy-egy korszakon belül a kutatott témákban is átcsoportosulás, arányváltozás figyelhető meg. Ez érdekesebbé teszi, jelentőségét fokozza, hogy már az 1980-as évek közepétől érzékelhető volt a magyar történetírásban is egyfajta arányeltolódás. A „fővároscentrikusságot", ha nem is váltotta fel a „vidékcentrikusság",