Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

ÍRÁSOK DEÁK GÁBOR TISZTELETÉRE

SZABÓ ZOLTÁN (Bolyai Egyetem, Kolozsvár) A tárgyias-inteUektuális stílusról 1. Évekkel ezelőtt Deák Gábor a következő kérdést tette fel nekem: van-e a két világháború közötti magyar irodalomnak átfogó, reprezentatív stílusirányzata? Feleletem akkor röviden ez volt: van, és ez a tárgyias-intellektuális stílus. Most ezt szeretném röviden kifejteni, egy új összegzésben. (1. korábbról Szabó 1980). 2. A szóban forgó irányzat közvetlen előzménye az intellektuális Babits korai tárgyias tendenciája, tovább Füst Milánnak ugyancsak korai objektív líraisága, valamint Nagy Lajos, akinek a húszas években írt novelláiban már érződik a tárgyias tényszerűség. Első alakítói, képviselői az izmusok (nagyjából 1927) után József Attila, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Németh László, Radnóti Miklós, majd később a Nyugat harmadik nemzedékéből például Jékely Zoltán, Képes Géza, Vas István, Weöres Sándor. De nem avult el, az 1954-es szakaszhatáron áthaladva is megmaradt, 1945-1948 között az Újhold költői, a negyedik nemzedék tagjai, elsősorban Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Somlyó György és még sokan mások. És több szakaszban idetartozónak tekinthetjük Márai Sándort. Később is megvolt, ma is eleven: Nagy László, Szilágyi Domokos, Páskándi Géza, Lászlóffy Aladár, Kányádi Sándor. Az irodalomtörténészek jó része nem számol egy ilyen irányzattal. Emiatt is elnevezése és fogalmi tartalma meglehetősen problematikus. Hogy az irodalomtörténészek nem tartanak számon egy ilyen irányzatot, annak egyik oka az lehet, hogy a kérdéses fejlődési szakasz időben közel áll hozzánk, emiatt nehéz a költői világképben közös sajátosságokat felfedni, olyanokat, amelyek egy irányzat meglétét, hatását jelzik. Inkább vannak, lehetnek ilyen sajátosságok a stílusformában, így a formatörténetként felfogható stílustörténetben és így alakítható ki ezekből a közös sajátosságokból egy stílusirányzat. Bár ilyen irányzatról az irodalomtörténetben nemigen esik szó, mégis a szakirodalomban előfordulnak olyan jelzők, műszavak, amelyek ennek feltételezhetőségéről tanúskodnak: tárgyias, tárgyilagos, új tárgyiasság, tárgyiasult líra, objektív líra, intellektuális költészet, intellektualitás, elvont tárgyiasság, gondolkodó irodalom. Persze az is igaz, hogy ezek a két sajátosságra (a tárgyiasságra és az intellektualitásra) utaló szavak nem kapcsolódnak össze, nem alkotnak egy egységet. Egyedüli kivétel csak ez: elvont tárgyiasság. Ennél is továbbmenően az ezt az irányzatot képviselő írókról olyan elemzéseket, véleményeket olvashatunk, amelyek irányzatunk sajátosságaival esnek egybe. Néhány példa. Babitsnál egy filozofikus elmének a megismerésre irányuló szakadaüan keresését