Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

Utolsó versszak: A levegőben ott izott a mámor A lelkek részeg önkívülete... És friss szél áradt az orosz határról... A szabadulás csókja, lehelete... A nap korongja már az égen állott S bíbor palástot terített reánk... Királyok voltunk mindnyájan...királyok... Mert a lelkünkben ott éltek az álmok... Szerető, hitves... mi koronánk. Ez volt annak a forradalomnak az internacionalizmusa, amit annyin vártak, hirdettek, s ami valóban egy jobb, igazságosabb világot ígért. És itt megint korszakhatárhoz érkeztünk. 1918-ban jelent meg Sassy Csaba Ópiumálmok című kötete, amelyben egy változó világ közben kellett megtalálni, felmutatni az örök emberi értékeket, a háborúvesztés és az összeomlás közben menteni a nemzeti létet és kultúrát. Tudjuk, hogy Sassy Csaba 1919-ben a minisztérium sajtóosztályán dolgozott, így közelről látta, sőt irányíthatta a költészet, irodalom, publicisztika hangját, útkeresését. Innen tért haza Miskolcra, s lett a „28-as ember", egyrészt a „28-as könyvekében - 3 kötetben írta meg a város és a megye politikai, közigazgatási, kulturális, művészeti, társadalmi életének eseményeit, krónikáját, de vissza-visszanyúlt a város történetéhez, versekben idézve a szájhagyományokban és levéltári forrásokban őrzött eseményeket, mint a Kondai Kiss Mihály utóda című versében, vagy a különböző társas rendezvényekről szóló alkalmai verseiben. Ennek a kornak verseskötete a Tíz esztendő kuruc bánat című, amely tulajdonképpen három részből áll, az első Kuruc kesergők címmel az 1914 és 1924 közötti verseket foglalja össze versciklussá, majd a Mezgerelés a magyar tarlóról című, amelyben vegyes tartalmú, hazafias, alkalmi versek vannak, és az Elmúlik a nyár című rész, amely az életről, örömről, bánatról, elmúlásról szól. Ebből való a Rezignáció című vers is, amelyben mintegy lelkileg koravénen már az elmúlás, a fáradt lemondás és beletörődés érzése szólal meg. Külön szakasz Sassy Csaba költeményeiben az alkalmi versek sora. Ilyeneket már a század elején is írt. Elsősorban az újságírók országos konferenciáira, azután nem volt olyan rendezvény, kulturális vagy társadalmi összejövetel, ahol ne szerepelt volna valamilyen alkalmi verssel. Akár az iparosok, kereskedők körében volt erre alkalom, akár egyházi ünnepélyeken. Most nincs rá idő, hogy felsoroljuk, kik szerepelnek ezekben a versekben, de össze lehetne állítani belőle Miskolc egész társadalmát Szántai Szemán István gör. kat. püspöki helynöktől a gimnáziumok tanáráig, neves iparosokig,