Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

visszaszáll a háború minden pillanatban halállal, pusztulással fenyegető légköréből. Egyrészt a pusztulás, másrészt a biztatás szól költeményeiből. A Frontról frontra című kötetben áll 1914. május 1-jei dátummal az Orgonavirágdal, így: Küldöm ezt a levelemet Az orosz határról, Vadgalambok szállanak fel Az orgonafáról, Levelemből kihallatszik Vadgalamb bugása... Levelemen meglátszik a Könnyeim hullása. Virágot nyit erre is már Az orgona ága. Mégsem virít kalapomnál Soha a virága. Nincsen aki hozzátűzze... Nincsen aki adja... Nincs a magyar katonának Erre csak sírhantja. Vagy a Levél a San partjáról: Szerető hitvesem, lelkem, feleségem, Mirjád csillag ragyog itt a lengyel égen. De az otthoninak nem találom mását... Nem lelem négy szempár csillagragyogását. Mély tüzű szemeid fénye itt nem villan, Három kicsi lányom szempárja se csillan, Pedig azok mellett itt a lengyel égnek Csillagai halvány, pisla tűzzel égnek. De ha már a családszeretetről szólunk, idézzük azok számára, akik ismerték őket, a Levél leányomhoz című vers első versszakát: Enikő, Édes kislányom! Te érted a betűvetést, Hiszen maholnap nagy lány vagy,