Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

Zsigmond Társaságnak, az Erdélyi Katolikus Akadémiának, a Pen Club romániai magyar tagozatának, híve a transilvanizmusnak, de korai költészetében az expreszszionista szabad vers volt a költői iskola, míg megtalálta egyéni hangját. Kérdezhetné valaki, hát hol van a szerelmi költészete? Vagy ilyen nem is volt? De igenis volt ilyen. Egy reménytelen álom volt ez, hiszen aki után vágyott, az négy évvel idősebb volt nála. Görömbei András, a Lator László által összeállított kötet utószavában azt emeli ki, hogy Dsida költészete a kötött formák felé fordul, s a formaművészetnek is etikai tartást ad. Bizonyságul a szerelmi költeményeket sorolja fel, mint a Szerenád Ilonkának, Távolban élő kedvesemnek, Szerelmes ajándék, Vallomás, Tündérmenet, Tavalyi szerelem, Meghitt beszélgetés a verandán, Arany és kék szavakkal. Az ifjúi és igaz szerelem Kocsi Erzsébethez, Kocsi Böskéhez fűzte. (Másodunokatestvérem.) Csiszér Lajos: Dsida Jenő levelesládja című 1991-ben kiadott kötetében adja az adatait: Kocsi Erzsébet (Böske), szül.: Tordán, 1904. május 5-én. Meghalt: 1982 február 4. Körösladányban. Zongoratanárnő, a Baár-Maclasban tanított. Dsida Jenő első igazi nagy szerelme. Férjhez ment Asztalos Miklóshoz. Dsida Jenő leveleket és költeményeket írt hozzá. 13 levelet írt hozzá. Neki írt verse a Mese, mese, mátka, Újszülött, ezzel az ajánlással: „Neked adom ezt a verset, édes egyetlen kicsi Barátom sok-sok szeretettel. Karácsony este, amikor körüljárjuk a bölcsőt. S a megszületett piciny békám alig piheg: ha meg nem szereted meghal, vége lesz a karácsonynak, mindennek... Légy boldog." 1937-ben nősült meg, Imbery János zeneszerzőnek a leányát, Melindát vette feleségül. Két nagy élményt kell kiemelnünk költészetéből, s ez a két élmény meghatározó a hazához, az emberkéz való kapcsolatában. Egyik a Kuncz Aladárhoz fűződő kapocs, másik a hazaszeretet. A kettő összefügg. Kuncz Aladár az erdélyi írók nagy szellemi vezére, író, kritikus, műfordító, tanár volt. Az Eötvös Kollégiumban tanult, Toldy Ferencről írt egyetemi pályamunkát. A fővárosban kapott tanári állást. Aradon született 1886-ban. 1914-ben Thököly a francia forradalomban című tanulmányt írta. A Nyugatnak indulásától kezdve munkatársa volt. Éppen tanulmányúton volt Franciaországban, amikor kitört az első világháború. Polgári internáltként 5 évet töltött internálótáborban. Ezt írta meg a Fekete kolostor című nagy regényében. Azt írja róla az Irodalmi Lexikon (Bóka László: „A Fekete kolostor az egyik legnagyobb én-regény, egy ember belső, drámai fejlődésének rajza, s ugyanakkor talán az első magyar kolletív regény, mely egy tragikusan összeverődött alkalmi csoportosulás közösséggé kovácsolását ábrázolja." Kuncz Aladár 1923-ban visszatért Kolozsvára, az Ellenzék, majd az Erdélyi Helikon szerkesztője lett. A Fekete kolostor című regényével vált ismertté, „elismert" íróvá, s így szakmai tekintélyt is jelentett barátsága. 1931-ben halt meg. Dsida Jenő a Nagycsütörtök című kötetét „Kuncz Aladár világító szellemének ajánlotta." A „Légy már legenda" ciklusban két költeményben emlékezik meg mento-