Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

Egy költő vallomása a költészetről, a magyar költők hazaszeretetéről Dsida Jenő A Lévay József Közművelődési Baráti Körben 1993-ban elhangzott előadás Amikor meglepnek az emlékképek, köztük nem halvány, hanem igenis erős egy. Gyakran jártam a kolozsvári Malomárok mellett vezető Fürdő utcában, ahol az ablaknál még láttam a fiatal, de szívbeteg költőt, Dsida Jenőt. Azt írja róla Szakolczay Lajos Összegyűjtött verseinek 1983-as kiadása utószavában: „a huszadik századi magyar költészet méltatlanul elfeledett alakja." Rövid életet él, 1907-től 1938-ig. Ott voltam temetésén a házsongárdi temetőben, alakja vissza-visszajár, s amikor az utókor újra és újra előveszi költeményeit, szinte már divatként, felmerült a kérdés, hogy itt a Lévay Körben is ejtsünk szót róla. Nem azért, mert valami extrém dolgot követnénk el, hanem azért, mert egy magyar, modern és nagy költőről van szó. Nem hiába látjuk ott az emlékezők között az Erdélyi Helikon neves íróját, Szemlér Ferencet (1966), Áprily Lajost (1958), Jékely Zoltánt (1980), Csiszér Lajos, Pomogáts Béla (1985), Lator László (199D, Lengyel Balázs (1980) nevét, - hogy csak a mai ismert irodalmárokat említsem. Akiknek pedig a két világháború közti Erdélyi Helikon - Szépmíves Céh - kiadványai megvannak, találkozhattak Nagycsütörtök című verseskötetével, amit 1926-ban a Szépmíves Céh megalakulása után az elsők között adott ki. Verseit megtalálhatjuk az aradi Vasárnap című lapban (1929), a marosvásárhelyi Igaz Szóban, Láng Gusztáv tette közzé a kolozsvári Pásztortűz című irodalmi lapban (szerkesztette Reményik Sándor, majd Császár Károly), a szintén kolozsvári Ellenzék című lapban. Sok verse halála után jelent meg. Foglalkoznunk kell költészetével már csak azért is, mert a modern magyar költők között kiemelkedik verseinek műgondja, mondanivalóinak tömörsége, az életről, halálról, természetről, szerelemről vallott érzéseinek megfogalmazása, mindenekfelett pedig a magyar költők hazaszeretetének olyan eszmei, tartalmi költői kifejezése, mintegy exponálása emeli ki a XX. századi költők közül, amelyben benne van az egyetemes emberi és a nemzeti kötődés, szemlélet és tanítás, amellyel lehetünk európaiak, egyetemesen emberiek és ugyanakkor magyarok is. Lássuk, ki volt ez a Dsida Jenő! Dsida Jenő Szatmáron született 1907-ben. Apja katonatiszt, az I. világháborúban hadifogoly volt. Az imperiumváltozás után elvesztette állását. Szatmárnémetiben járt gimnáziumba, a katolikus gimnáziumban érettségizett. Áprily Lajos írta róla, hogy „Tizenkilenc éves volt, mikor Szatmárról Kolozsvárra utazott, bekopogott az Ellenzék irodalmi mellékletének szerkesztőségébe - ez volt Kolozsvár legnagyobb napilapja, amelyet Bartha Miklós alapított 1880-ban, volt egy állandó irodalmi, színházi, kulturális és kritikai melléklete. Téli, vagy télies idő lehetett - folytatja Áprily Lajos -, mert zsinóros Bocskai kabát volt rajta. Karcsú, csinos jelenség volt, nyúlt, kedves arca üdítően, szinte mosolygatóan gyer-