Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)
VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL
De a 30-as évek közepén megjelenő veszélyt jelző események ismét csak felélesztik szenvedélyes magyarságtudatát, a korábbi kötetekből kimaradt, de már 1925ben megírt verse is belekerült a kötetbe, - érthetően az 1983-ban Kritérionnál és az 1990-ben Orpheusznál kiadott kötetekből is kihagyott verse: A templom és az iskola. A vers motivációja az is, hogy a berendezkedő román impérium egyre-másra zárta be, szüntette meg a magyar iskolákat. így szűnt meg, nem az egyházkerület gondolata szerint, a szászvárosi Kun Kocsárd Református Főgimnázium, ahol annak idején Gróza Péter is tanult, s melynek vallástanára volt az a Tankó Béla debreceni egyetemi tanár, a biofizikus apja, aki az Antonescu-rezsim alatt befogadta debreceni Simonyi úti villájába Gróza Pétert. Ez a kötet is, éppúgy mint a többi, több alrészből, gondolati-hangulati egységből áll. Első fejezete Szerenád oda túlra címmel a kolozsvári Református Kórházban írt verseit tartalmazza. Amint betegsége súlyosbodott, mind jobban érezte a halál jöttét, mind jobban ragaszkodott az emlékekhez, a megszépítő hanglatokhoz. Előbb elhunyt szeretteit idézi, majd a Halk hang halottaimhoz, Szerenád oda túlra, Fia én - ebben anyja emléke, mint a Három narancs, Anyám testamentuma, Ének anyámról, majd kedves ismerősök, tiszteletben álló erdélyi nagyságok, Imre József, Kuncz Aladár, és Szőcsné Szilágyi Piroska emléke elevenedik meg. A Rózsadombi bolyongás, a Piroskafellegek, Hát jártam ott is, Üres trónú Tündérország, Kerestük ketten a harmadikat stb. versekben. A festőművésznő mintha még mindig élne, a Festesz tovább című vers mottójául ez áll: „És ha elhívnál Uram, engedd, hogy legyek a Te eszközöd. Ecseted az örökkévalóságban, sokkal jobban, mint itt a földön lehettem." A ciklust a Viszontlátásra című vers zárja. Ezután az Alchimia ciklusban befelé forduló, meditáló versek sora, egyik legkifejezőbb a Takarodó: „Nagy messze szól, Egy vidám angyal fújja valahol, Századokon, évezredeken át, A világon, a sötétségen át. Háborúság után egy csendes éjt az Isten mégis ád. Takarodó." - Az 1934-ben íit Két külön versben ismét csak Piroska emléke néz vissza. A „Kelj fel és járj" ciklusban ismerőseire emlékezik: Sárika húgára, Némethy Irénre, dr. Nyírő Gyulára - a Bethesda igazgató-főorvosára, Váró Évára, a kolozsvári Református Kórház diakonisszáira, dr. Filep Gyulára. A ciklust a Békesség Istentől című vers zárja. Ennek a kötetnek - a Romon virágról van szó - legfeszültebb hangulati-gondolati része az Ahogy lehet ciklus. Az Erdő állja, Új Corday Sarolta - szenvedélyes hangú, Bánk bán utolsó monológja, Erdélyi március, Templom és iskola, Levél egy györgyfalvi leánykonferenciához és Ahogy lehet. - Az utolsó ciklus, a Romon virág, ismét csak hangulati melankolikus rész, mintha a búcsúzó költő hagyatékát írta volna. Felmerül a kérdés, hogy Reményik valami elefántcsont-toronyban élt volna, mint Babits? A megmozdult politikai élet, a német fasizmus előretörése, az országok romlása, a megszokott béke elmúlása szinte számon kéri a költő szavával az Istentől a várható bizonytalant. így ír Lengyelország lerohanásakor a Történelem című versben:
