Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

Az álmom néha kemény, keserű, Kérges, barna, mint sokszor a kényé?; De benne van az újrakezdés magja, de benne van a harchoz új erő, De benne van az élet. Az 1925-ös év három kötet kiadásának is az éve. Az elsőnek címe: Egy eszme elindul. Ebben olyan versek vannak, amelyek 1918 és 1925 között íródtak, de egy kötetben sem jelentek meg. Több alcím is szerepel a versek válogatásában, mint Egy eszme elindul, Predestináció, Nagy férfiak - bús végzetek - ebben Petőfiről, Jókairól, Pákh Alberről, Somló Bódogról, Ady Endréről, dr. Hevessy Imréről emlékezik meg, Szordinóval, Beépített lélek -, ebben találhatók Szőcsné Szilágyi Piroska festőművésznő iránti érzelmeinek megfogalmazása, Emmaus felé - Áprily Lajosnak küldött verse. Ezt követi ismét csak 1925-ben az Atlantisz harangoz című kötet. Ebbe a kötetbe került be az 1918-ban írt Nocturne című vers, amely az impresszionista líra analóg darabja. Ebben ritka formai tökély, tetszetős zeneiség és bravúros szerkesztés van. Az első versszakban a vershelyzet megnevezésével együtt a lírai hangulatot is rögzíti, a természetidézés pedig megteremti a költemény légkörét. Tulajdonképpen ez a vers is a fáradtság életérzésének kifejezése, amit Áprily Lajosnál és Dsida Jenőnél is felfedezhetünk. Bár a költeményben a magábanézés szólal meg, mégis a nagy költő-elődök kortársakhoz menekül, akik „fogják a kezét" ebben a magamaradottságában. De ars poeticájában - amit 1926-ban Gondolatok a költészetről című írásában foglalt össze az egyén és a közösség harmonikus összetartozásának eszméit hirdeti, így: „Aki elszakad a közösségek lelkétől, az a a maga sivár gőgjének és esztelen, önimádó egyéniségkultuszának múmiájává sorvad - aki pedig feláldozza önmagát a közösségek lelkének, az egyéniségtelen báb lesz, a tömegek dróton rángatott paprikajancsija". Bár mint előbb már láttuk, költő elődjének Vajda Jánost tekintette, de költőrokonai között vannak még Petőfi, Arany, Vörösmarty, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, Ady Endre is. Utóbbiról azt írta hivatkozott cikkében: „Ady szerette faját, de szégyellte ezt a szerelmet". Ide vonatkozik Istenkereső hite, de míg Ady hadakozik Istennel, addig Reményik feloldódik az istenhitben. A következő kötet címe, mely 1927-ben jelent meg: Két fény között. Ebben is előfordulnak olyan versek, amelyeket Szőcsné Szilágyi Piroskának írt más költőtárs, vagy barátnak küldött versek mellett. Testvérnek szólítja, de ennek a szónak különös belső tartalma van. Az ihlet a belső érzések kifejezésének motivációja, itt látszik a befelé élő, lelki életet élő költő: Testvér, a mi háborúink elveszett, És a mi népünk test szerint halott, Eltört a kopja, eltörött a kard,