Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

ni, hol úgy, hogy a Pénelopéhoz térő, boldog, középszerű Odüsszeusszal szemben a keserű, gőgös, vad titánhoz vonzódik - Cyclopshoz -, hol úgy, hogy a távolságban, a be nem teljesülésben, az érintetlenségben „örök románcot" lát, melynek az élet, a húsvér ember a legfőbb ellensége. Még az 194l-es Reményik Sándor Összes versei című kötetből is kihagyták, de a többi kötetekből is hiányzik az 1918 és 1921 között keletkezett Végvári-versekben közölt ciklus. Ezek a versek előbb kéziratban terjedtek, majd 1921-ben Budapesten adta ki a Studium. Ebben Reményik - Imre László szerint - a Trianon okozta sokkhatás következtében váratlanul az addigi hangnemétől idegen hangon szólal meg. A nemzetiségi létformába kényszerült erdélyi magyarság kitartásra buzdító dalosa kívánt lenni, ezért visszavált a 19. század, főleg Petőfi formahagyományaira. Babits szerint: „ A nagy történelmi katasztrófák fájóbban érintik". Ennek az egyes darabjait a költők Vajda János-i Virrasztók mintájára a megmaradás, magyarnak maradás buzdítása hatja át. Az I9I8 őszén írt Erdély magyarjaihoz című vers harmadik versszakában idézi Vajda János allegóriáját: Virrasztottunk mi tetszhalottat már! A lefojtott szó erossebb a jajnál. Nyílt szónál több az allegória, S a vértezett szív a vértezett karnál. Az utolsó versszakban: Ha kiszaggattak új gyökeret vertünk, Mi tudjuk mit jelent, balszél ha fúj, Nem tagadom jöhet még zord idő, Sok mindent nem lehet majd merni. Talán szavunk se lesz, jajunk se lesz, Csak a szívünk fog verni, De magyarul fog verni. Két motívumra utalok e verskötettel kapcsolatban. Az egyik már-már közhely volt: Tisza István háborús bűnösnek való kikiáltása, a másik a román állam végleges berendezkedése Erdélyben, s a menekülések áradata. Az elsőben - mint ahogy a televízióban is megszólaltatták Tisza István leszármazottját, de ezt egyszer Enyedy Andor püspök is mondta nekem - szemben a baloldali és különösen a marxista történetírás és tudósok beállításával, ő volt az egyedüli a minisztertanácsban, aki ellenezte a háborút Ferenc Ferdinánd meggyilkolása után, s ez a királyhoz küldött levelében is egyértelmű, a másik pedig az, hogy amikor Trianon után a román királynak, főképpen Mária királynénak Gyulafehérváron a fejedelmi székesegyház mellé, vagy szinte egészen ráépítették a biserikát, hogy ott a román királyt Er-