Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

utazása, élete, további tettei és halála, Pest, 1859. Folytatása: A megholt peleskei nó­táriusnak feltámadása, lelkének vándorlása és újra visszaköltözése az örök életbe, Pest, 1859- Sőt harmadik feldolgozásban is: A megholt peleskei nótárius Nagy Zajtay István másodszori feltámadása, Pest, I860. íme, így lett népszerűvé a mű nemcsak versben, hanem színpadon is. Miről szól a mű? Ajánló levéllel kezdődik, melyben Gvadányi pontosítja a megírás dátumát, ti. 1787, Skorpió havának másodikán kezdte, Bak havának 20-án fejezte be 1788-ban. Hazánkban lévő minden nemű gavalléroknak és dámáknak ajánlotta. Tükör ajándéknak tekintette, melyben ki-ki megláthatja magát. Ezután Elöljáró Beszéd következik, melyben a szerző nem nevezi meg magát, hanem egy barátjának tulajdonítja a művet, aki Borsod vármegyéből hozzá küldte, hogy olvas­sa el, mondjon véleményt róla, érdemes-e kinyomtatni, a nagyközönség elé tárni. Azt is megírja, hogy többszöri olvasás után nem talált benne semmi kivetnivalót. Hivatkozik a szöveg szép magyarságára, az idegen szavakat, kifejezéseket magya­rázatokkal látta el, a barbarizmusokat igyekezett kerülni, a francia szavakat magya­rítani. Hivatkozik Cervantes munkájára, Vieland könyvére, amelyekben nevetséges dolgok vannak. A deák-latin szókat meghagyta, merthogy a nótárius nyelve a latin volt. A szatirikus hangot pedig a római szerzőktől vette, Horatiustól, Juvenalistól. Azzal is számol, hogy egyes új magyar poéták támadni fogják. így folytatja: „Drága jó poéta uramék! Megengedi kegyelmetek áztat, hogy miólta a Magyar haza áll, még oly magyar poétát e világra anya nem szült, mint néhai Gyöngyösi István úr Tekin­tetes Nemes Gömör vármegyének vicispánja vala, és talán mondhatom, egyhamar ilyet nem is fog szülni. Péczely Józsefre is hivatkozik, aki szép munkákat írt." Az I. részben megmondja, hogy hol játszódik a cselekmény, mi indokolta, hogy a nótárius Budára menjen, hogyan készült fel, milyen viszontagságon ment keresztül, míg Tiszafüredig ért. 2. Részben a tiszafüredi kalandját írja le a vasas né­metekkel, Őrs, Árokszállás van említve itt, na meg, hogy esett bele Csörsz árkába, miként mászott ki belőle, hogy egy csikóstanyán megszárítkózva tovább induljon. 3. A harmadik részben Jászberény, Cinkota, Aszód, Pest szerepel, míg átjutott Bu­dára. 4. A negyedik részben Pestet és Budát írja le. 5. Az ötödik részben kiábrán­dultságáról szól, mert Budán nem talált magyarokat, idegen a nyelv, a viselet. Leír­ja itt a magyaros viseletet, mint később Csokonai. 6. Ezért a kancellárhoz ment, hogy vezesse olyan helyre, ahol magyar urakat és dámákat láthat. így jutott el az Országházhoz, a Komédiába (színházba), a Barátok Templomába. 7. A hetedik rész bírálat, a magyarok ruhaviseletének kigúnyolása, az idegenmajmolás bírálata. 8. A nyolcadik részben egy magyar lovaskapitánnyal való esetét olvassuk. Elébb bírálta idegenes viselkedését, majd csaknem duellumra állott vele, végül megbékéltek, mert megfogadta a tiszt, hogy ezentúl csak magyar ruhát fog viselni. 9- A kilence­dik részben egy tabáni rác temetést írt le, majd egy pesti bált, ahol „maskarába" öl-

Next

/
Oldalképek
Tartalom