Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

ÉLETEM TÖRTÉNETE - Deák Gábor

Mottó: „Becsületesen élni szép, de nehéz... avagy: „Mit ér az ember, ha magyar?" Szülőföld, családi környezet Az embert, biológiai alkatát, pszichés életét végigkísérik azok a tényezők, amelyekkel született, a szüleiktől kapott gének, szomatikus örökölt tényezők. De hozzátartozik a szülőföld is, ahonnan elszármazott. Igaz, a mai fiatalság másképp áll ezzel a kérdéssel. Osztályfőnök koromban minden új osztályomnál megkérdeztem a tanulókat, hol van a hazájuk, hova való a családjuk. Nem tudtak rá válaszolni. Másképp áll ez az erdélyi, különösen székely embereknél, ott mindenkinek van hazája, van vidéke, faluja, ahova a család tartozik. Már a családnevekből is tudni lehet ezt. Hát én Erdélyből jöttem, annak három tájegysége a hazám. Bár Besztercén születtem, de onnan 2 éves koromban elkerültem, kötődésem nincs hozzá. Annál inkább kötődöm apám szülőföldjéhez, Háromszékhez, anyám is Sepsiszentgyörgyön született, ott töltötte kislánykorát, arra emlékezett vissza. Apám családja pedig az orbai Telekről származott Coífalvára, de a szomszédos községekben mindenütt vannak Deákok, Lécfalván (Szabó Dezső „elsodort faluja"), Teleken, Nagyborosnyón, Barátoson, Bitán, Kovásznán, unokatestvérek Sepsiszentgyörgyön, Szentiványban, Csíkban, távolabbi rokonok anyám révén Kolozs megyében Kalotaszegen, Bánffyhunyadon (anyai nagyapám ott született), Hidalmáson, anyai ágon pedig Hunyad megyében, Csernán, hiszen anyai nagyanyám csernai Csernay Matild volt. Ezek emléke benne élt családunk mindennapjaiban, életem során volt kapcsolatom is ezekkel a helységekkel. Tehát: apám háromszéki székely földész család gyermeke volt, tízen voltak testvérek, akik közül a legidősebb, Sándor ügyvéd lett, Aradon a főutcán (Josif Vulcan) volt nagy háza, míg az I. világháborúban szerzett bajban 1922-ben meg nem halt. Apám Kolozsvárt, az Eperjesi utcai tanítóképzőben végzett 1905-ben. Gaál Mózes iskolázta be mint sokgyermekes székely család gyermekét. A többi fiúk megmaradtak a földnél, József, Ferenc, Árpád, Barabás. A lányok közül Ida Barátoson volt bábaaszszony, Giza, Maris, Áci megmaradtak a paraszti életnél. Anyám családfája két ágból van: apai ágon Kalotaszegről, az illencfalvi és kőszegi Horváthok innék kerültek Kolozsvárra, s „Róza néni" révén a Kocsi, Baló, Herepey, távolabbról a Gyulay, Vékás, Demeter családdal voltak rokonságban. Anyai ágon Hunyad megyéből valók voltak, rokonságban a Ribiczei, Bögözi, Lehmann, Noptsa (Jókai Szegény gazdagok c. regénye Facia Negrá-ja) családokkal, sőt még a Hunyadi családig is visszavezetik a rokonságot. A Cserna család Galócról (Hunyad megye) származott, Kenéz család voltak, a nemességet 1532-ben Brandenburgi Györgytől kapták. „Nemes és nemzetes Cserna Zsigmond házastársa" 1785-ben Naptsa Terézia volt. A