Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

urakat kivégezték. Az oroszoknak a poroszok mentek segítségül, így verték le Lengyelországot s osztották fel harmadszor. Az 1860-as lengyel felkelésnek is Orosz-Lengyelország volt a színtere, ahol a legreakciósabb elnyomás volt. A jobbágyokat megfosztották földjeiktől. Már másutt mindenütt túlnőtték a feudális rendszert - kapitalizálódott és iparosodott a nagybirtok is -, köznemesekből, kispolgárokból és értelmiségiekből alakult a „vörös párt", mely a „fehér párttal" szemben - amely a cárral való megegyezést kívánt - azonnali jobbágyfelszabadítást, jogegyenlőséget hirdetett. 1863. január 22-én éjjel tört ki a felkelés, a vezetést a vörösöktől diktátori hatalommal Romuala Traugott, e nemesi származású tiszt vette át. 1864 tavaszán vége volt a felkelésnek, a cári seregek leverték, a vezéreket, a Traugott „nemzeti kormányát" elfogták és kivégezték. Ez világszerte felháborodást váltott ki, belőlünk, magyarokból is, hiszen az 1861es országgyűlés óta annyi változott, hogy a Bach-rendszert a provizórium váltotta fel. Érthető, hogy a magyarság párosította a verset az 186l-es országgyűlés utáni provizóriummal. Az igazat ő írta meg a Magyar Jövő 1923. november 23-24-i számában. E szerint az 186l-es eredménytelen országgyűlés után - melyen mint tudjuk, Palóczy László volt a korelnök, de az országgyűlés ülésezése alatt lett rosszul és meg halt 1861. április 27-én - Schmerling Antal a Reichsrat-ba, a Birodalmi Tanácsba akarta Magyarországot bekényszeríteni, ami az önálló magyar állam megsemmisítését jelentette volna. Visszaállították az 1848 előtti „dikasteriális" alkotmányt a budai helytartótanáccsal és az udvari kamarillával. Ez az 186l-es Februári Pátens után lehűtötte a kedélyeket. A Februári Pátens-t kiragasztották az utcákon, tereken, a piacon kidoboltatták, örült az egész ország a visszanyert szabadság reményének, de Teleki László öngyilkossága, az eredménytelen országgyűlés utáni Schmerling-féle új alkotmány elkeserítette az embereket. Ekkor írta Csengey Gusztáv „A fogoly lengyel" című verset. Ki volt ez az akkor 21 éves fiatalember? Az Irodalmi Lexikon szerint Csengey-Csenge-Gusztáv Adolf 1842. augusztus 8án Komáromban született. Apja gazdatiszt volt a Zichy-grófoknál előbb Mosón, majd Abaúj megyében. A gimnázium I-II. osztályát magánúton végezte, az V-VI. osztályba a soproni líceumba járt, a 7-8. osztályt a nagykőrösi református főgimnáziumban. 1862ben a pesti egyesített teológiára - református-evangélikus - iratkozott be, de mellette Ballagi Mórnál segédszerkesztő volt. 1866-ban Jénába ment ösztöndíjjal. 1867-ben Szolnokon nevelőtanároskodott, 1868-ban letette az evangélikus papi vizsgát. Aszódon lett kisegítő tanár, 1874-ben letette a tanári vizsgát, előbb kisegítő negyedik tanár, majd helyettes tanár, végül rendes tanár, 8 év múlva igazgató lett. Erről 3 év múlva lemondott és ugyanott tanároskodott. 1886-ban Eperjesen lett teológiai tanár. Innen jött 1919ben a menekült Eperjesi Jogakadémiával Miskolcra, 1890-ben kötött házasságot egy evangélikus lelkész leányával, Bart Lenkével. A trianoni béke után, s Eperjesről való kiűzetése után elborult kedélyvilága. A Joghallgatók Testületének kezdeményezésére Miskolc város közönsége, a Petőfi Tár-