Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

Emlékezés Csengey Gusztáv professzorra A miskolci Öreg Jogászok Egyesületében elhangzott előadás Csengey Gusztáv nevével először mint gimnazista diák találkoztam, mégpedig úgy, hogy a miskolci Református Főgimnáziumban a Balázs Győző vezette önképzőkörben szavaltam A fogoly lengyel című verset. Bizonyára vannak itt olyanok, akik a 30-as évek elején a Fráter György Gimnáziumba jártak, s ismerték Dávid László magyar-latin szakos tanárt. 1931-ben Bak Jánossal szerkesztett egy szavalókönyvet, az a címe: Kincsesház. Ebben Berzsenyi, Petőfi, Arany, Tompa Mihály versei mellett volt Végvári, Reményik Sándor, Kiss József, Sík Sándor, Áprily Lajos verseiből is néhány. Ezek között találjuk Csengey Gusztáv nevét és „A fogoly lengyel" című verset. A vers alkalmas volt arra, hogy a nemzeti érzést ápolja, a belénk nevelt lengyelmagyar barátságot, az 1848-49-es szabadságharc emlékét, a szembenállást az önkényes és elnyomó hatalommal, az akkor még érthetően erős Habsburg-ellenes magatartást. Miskolc az I. világháború előtt is, utána is ápolta a 48-as hagyományokat, minek bizonyítéka az itt oly erős 48-as Függetlenségi Párt - Ottlik főispán is 48-as volt, s a későbbiekben az ellenzéki Kisgazdapárt. Nem szólva a diósgyőri Szociáldemokrata Pártról. Nemrég megkeresett egy kutató, s az iránt érdeklődött, mivel magyarázható, hogy Miskolc mindig progresszív volt, holott a múlt század közepétől a katolikusok voltak túlsúlyban. Ennek oka a 48-as szellem, amelyet a város lakossága társadalmi rétegződése szerint polgári jellegénél fogva mindig magáénak vallott. Ezért hozatta ide Szemere Bertalan hamvait, ezért emelt díszes obeliszket Palóczy Lászlónak. De mindezeket nem öncélúan mondtam el, hanem szoros összefüggésben Csengey Gusztávval, irodalmi munkásságával, politikai-erkölcsi habitusával. „Az utolsó kuruc"-nak is mondották, nemcsak azért, mert magyar ruhában járt, hanem azért elsősorban, mert ilyen lelkülettel élt, reagált mindenre, ami nemzetünk sorsát érintette. Csorba Zoltán: Miskolc és Borsod az irodalomban című könyvében foglalkozik vele. Azt mondta, népszerű, ismert a neve, mert ő fordította németből magyarra a Ballag már a vén diák című verset. Hivatkozik Tóth Árpádra, aki „egyversű" költőnek nevezte. Azért, mert az említett versével országszerte híres, más verseinek nem volt ilyen visszhangja. Magyarázattal kell legyünk. Ő maga írja le a vers keletkezésének történetét. Minthogy 1863-ban jelent meg a Vasárnapi Újságban, mindössze 21 éves volt, s országosan ismert, a verset az 1863. évi lengyel felkeléssel hozták kapcsolatba. Ismeretes, hogy Lengyelországot háromszor osztották fel, legutóbb 1795-ben a német-osztrák és orosz uralkodók. Ennek előzménye volt az 1794-es Kosciuszko-féle felkelés. Kosciuszko az orosz elnyomó és reakciós rendszer ellen kelt fel, társadalmi, politikai reformokat követelve. 1794. április 4-én Raclawice községnél szétverték az orosz seregeket, felkelt Krakkó, Varsó népe elfogta az orosz helyőrséget, az oroszbarát áruló fő-