Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

Dobrossy István: A 80 éves Deák Gábor köszöntése

Dobrossy István: A 80 ÉVES DEÁK GÁBOR KÖSZÖNTÉSE Deák Gábort nagyon sokan ismerik és tisztelik Miskolcon, fiatalok és idősek egyaránt. Az aktív pedagógus és népművelő, a napjainkban is új gondolatokat megfogalmazó történész, az „örökmozgó ember'

: 1999-ben 80 éves. Szakmai és tudományos tevékenységét elsősorban Miskolcon fejtette ki. Ez pedig életútjának egy darabja, amely egészében rendkívül változatos, színes, tartalmas és gazdag. Több, mint fél évszázados tudományos tevékenységének kezdete a Tisza István Tudományegyetem Hittudományi Karához kapcsolódik, ahol letette az első lelkészképesítő vizsgát. Első munkája mind témájában, mind pedig eredményében kiemelkedő tudományos produktum. Héber-arab nyelvből írott tanulmányának címe: „A Korán XII. szúrájának összehasonlítása a MSS szöveggel" héber, arab források alapján. Ezzel elnyerte a Stipendium Bernardinum ösztöndíjat, amely mind anyagilag, mind szakmailag nagy elismerést, s még nagyobb tudományos lehetőséget biztosított számára. A lehetőségből Hollandia német megszállása miatt soha nem lett valóság. Ehelyett elkezdődött tényleges szolgálata Szabolcs megyében, ahol nemcsak láthatta az anyagi-szellemi nyomort, hanem testközelben érezte, átélte a cselédek nyomorúságos tengődését. S amikor egyik prédikációja után a kurátor így vigasztalta: „könnyű a tiszteletes úrnak prédikálnia, mert van mit ennie", úgy érezte, hogy „az embernek nemcsak Isten igéjére, hanem előbb kenyérre van szüksége". Ezt megírta a debreceni püspöknek, s otthagyta segédlelkészi állását. 1941-ben Kolozsvárra ment, s beiratkozott az egyetem Bölcsészeti Karára. 1943-ban befejezte tanulmányait, doktori vizsgát tett pedagógia-filozófia-lélektanból, s Debrecenben letette a második lelkészképesítő vizsgát is. 1943-ban lelkészi állást vállalt a SzolnokDoboka vármegyei magyar szórványban. Erről az időszakról így vall: „a nagybirtok felosztásakor, a tagosításkor, aki románnak vallotta magát, román lett, kapott földet. Aki továbbra is megmaradt magyarnak és reformátusnak, az természetesen kimaradt a földosztásból. Ezek a vagyontalan, nincstelen emberek voltak az én híveim." A kolozsvári egyetemmel kapcsolata továbbra is megmaradt, Várkonyi Hildebrand tanársegédjeként ott töltötte a hétköznapokat. 1944 tavaszán mint Hidelvén bejegyzett segédlelkészt behívták katonának. Pécsre került tábori segédlelkészi tanfolyamra, majd 1944 novemberében egy tábori kórházzal Esztergomba. Mint lelkész itt vészelte át a háborút. 1945 májusában ismét visszament Kolozsvárra. Várkonyi Hildebrand, Zolnai Béla és Miskolci Dezső professzorok marasztalása ellenére Roska Márton tanácsát megfogadva végleg „kijött" Erdélyből. Először úgy tűnt, hogy a minisztérium újonnan megalakult Nevelésügyi Főosztályán kap állást, de mert ez nem sikerült, a megalakuló Szabadművelődési Főosztály vezetője, Gombos Ferenc - felvett írói nevén Simándy Pál - karolta fel, s nevezte ki a Borsodmegyei Szabadművelődési Felügyelőséghez titkárnak.