Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

RUSZOLY JÓZSEF Választók és választások három alsó-magyarországi bányavárosban 1848-1872

mány bizonyosan mind azon hivatalnokokat, kik 100 pftnyi évi díj[j]al bírnak, a' választók közé vette volna. Miután továbbá éppen ezen rendelet a' választmánynak annál inkább zsinórmértékül szolgálhat, mert erre, illetőleg az 1848-ki évben a' követválasztók összeírásánál használt eljárásra a Nmgú. Magy. Kir. Helytartó Tanács is f. é. Márczius 13-án 15 434-ik sz. a. kelt magas rendeletében hivatkozik; és Miután az 1848-i XXIII. t. cz. és községi választásoknál mind azokat választási joggal felruházza, kik 400 pftnyi jövedelmet keresetük után kumutatni képesek, s eképp a' törvény ezen fontosabb kérdésben világosan kimondja és engedi, hogy a' kisebb cenzusra fektetett követválasztásoknál a' hivatalnokok áltáljában biztos fizetésük után is választási képességet megnyerhetik. Miután végre a' szomszéd választói kerületekben nemcsak a' főbb hivatalnokoknak, hanem a' bányász altiszteknek, sőt szolgáknak is a' követválasztás megadatott, ezen középponti bizottmány [...] a' főhivatalnokokon kívül az úgynevezett Huttmanokat és Kratzenfüllereket, valamint ezeknek a' szolgálatban egyenlő rangban álló, felesketett felvigyázó egyéneket, ideértve a' bányatársulati fő- és alhivatalnokokat, mint tiszteket, kik 100 pftnyi biztos évi fizetést húznak míveltségüknél fogva is, mint választási képességgel bíró egyéneket a követválasztók sorába utólagosan beigtatni 's közhírré tenni elhatározta [...] Az idézett határozat jelentőségét abban látom, hogy nem csupán elfogadta a Szemere-féle rendeletet, hanem ki is terjesztette hatályát az állami bányászati altisztekre, valamint a magántársulati bányatisztekre és altisztekre. Mi több: a 100 ft. biztosn évi jövedelmen túl, amellett műveltségüknél fogva is jogosítottnak tartotta őket. 17 Az ekkor tárgyalt reklamációk egyike szerint Wodika Jakabot „mint nem honosítottat" megfosztották a választójogtól. Ötlik Pál összeíró küldöttségi tag 23-án ellentmondott az előző napi választmányi határozatnak, a bányatisztek és altisztek utólagos fölvételének, ezt azonban a „felsőbb engedelemre" hivatkozva a választmány elhárította, s helyébe új tagot nevezett ki. 17 OL Htt. 1865-11-15-84 190. (Melléklet: Selmecbánya központi választmányának 1861. március 22-i jkv-e másolatban.)