Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)
FAZEKAS CSABA Az első népképviseleti országgyűlés történetéből Palóczy László beszédei és képviselői indítványai (1848. július-december)
Egyik első képviselői megnyilatkozása a délvidéki események kapcsán Haulik György zágrábi püspök és Rajacic karlócai szerb metropolita tevékenységének korlátozására vonatkozott. 24 Július 26-án Bogdanovics Vilibald torontáli képviselő javasolta, hogy a délvidéki magyarellenes lázadásban nyilvánvalóan szerepet vállaló zágrábi püspököt fosszák meg magyarországi birtokaitól, hiszen azok jövedelme is a magyarok elleni felkeléshez szolgálhat anyagi alapul. Miután Bogdanovics elállt javaslatától, Palóczy felvette azt, és indítványozta, hogy annak hatálya ne csak Haulikra vonatkozzon, hanem a magyarországi görögkeleti vallásúakat is vonják ki a karlócai szerb metropolita, Josip Rajacic fennhatósága alól. A vitához többen hozzászóltak, valamennyien hangsúlyozva, hogy Palóczynak teljesen igaza van a délvidéki egyházi személyek magyarellenes tevékenységének megítélésekor, és sürgős ellenintézkedést sürgettek. Glavina Lajos Zala megyei képviselő például alátámasztotta, hogy a magyarországi (muraközi) horvátokra a zágrábi püspök komoly befolyást gyakorol, akik emiatt támogatják is magyarellenes törekvéseit. 25 A kormány tagjai feleslegesnek vélték a sietséget, Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter ugyan korábban érvénytelenítette a karlócai odbor határozatait és ígéretet tett arra, hogy az „illető felekezet meghallgatásával" (amire az 1848/20. tc. elvben kötelezte volna a kormányt) intézkedni fog. Szemere Bertalan belügyminiszter még óvatosabban nyilatkozott, arra figyelmeztetett, hogy intézkedés előtt pontos tájékozódásra van szükség, s a hozzá kapcsolódó mérsékelten kormánypárti képviselők egyenesen a francia forradalom gyakorlatát vélték felfedezni Palóczyék „radikális" követelésében. Palóczy jogosnak vélte az óvatosságot, de úgy vélte, „nem csendes, hanem háborúságos" időben élünk, és a horvátok, különösen pedig a szerbek már magasra emelték a felkelés zászlaját a magyarok ellen, amit nem szabad a magyar törvényhozásnak válasz nélkül hagyni, továbbá felment bennünket a merev törvényesség kötelezettsége alól: „kérdem, hol van megsértve a polgári jog és szabadság akkor, ha valaki fegyvert nem enged vinni azoknak, kik ártásunkra fordítandják azokat? Nekünk kötelességünk minden módot elkövetni, hogy az ellenség irányunkban ártalmatlanná tétessék, mert mindig csak azt ismétlem, 24 PLBI. 49-53 v 56-59. p. A vitát ismerteti még: Csorba, 1998. 261-262. p. A vonatkozó kérdéseket részletesen ld.: Thim, 1935.; Spira, 1980. 25 Ld. erről például a muraközieket bujtogató magyarellenes kiáltványt: MOL. Vegyes. 9. dob.
