Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)
RUSZOLY JÓZSEF Választók és választások három alsó-magyarországi bányavárosban 1848-1872
l-jén megszűnt; utóbb Iglón lett képviselő 1865-ben és 1872-ben; a felirati, majd a Deák-párthoz tartozott. Selmecbányán a 4264/1861. sz. választási rendszabályt január 29én még a korábbi képviselő-testület kapta meg, mivel pedig az 1848:XXIII. tc. szerinti „végleges szavazás" 31-én következett, érdemben — február 11-én — már az új képviselő-testület foglalkozott vele. Gondoskodott arról is, hogy a választásilag idekapcsolt Bélabánya ugyancsak képviselve legyen a központi választmányi ülésen. A központi választmányban február 14-én fölmerült, hogy több összeíró küldöttséget válasszanak, hiszen a városhoz a félórányira lévő Bélabányán kívül a tőle kétórányi járóföldre lévő „külutcák" (Hodrusbánya, Stefulto, Schülrisberg és Felső-Fuxloch [=Felső-Rókalyuk]) is hozzátartoztak. Ezt azzal is indokolták, hogy „a törvény szelleme odairányoz: [...] minden egyes választó választási joggal élhessék, az pedig nehezen történne, ha Uthelyen [!] csak egy összeíró választmány kineveztetnék, mert a külutcákban lakó választó, ki csupán kézi munkája által saját családjának életét fenntartja, tehát egy parasztgazdával össze nem hasonlítható, mintsem hogy majd két órányi távolságra eső választmányhoz magát bejegyeztetés végett jelentse, kész inkább válaszhatási jogról lemondani, és mivel ezen eljárás az 1848-iki évben történt követválasztás alkalmakor is minden ellenmondás nélkül a választók nem kis kényelmükre használtatott". Most mégsem „használtathatott", mert Krausz Vilmos jegyző arra figyelmeztetett, hogy a „szabályok" 12. pontja szerint csak egyetlen küldöttség választható. Zaretzky Adolf is erre hívott föl: „ezen közgyűlésileg megválasztott bizottmánynak jogában sem áll a törvény szabta szabályoktól egy hajszálra sem elállani". Háromtagú küldöttséget alakítottak hát, melynek március 6-ától 20-áig kellett összeírni a választókat Selmecen a városháza termében; a reklamációkra 5 napot hagytak, minek utána a kiigazítás 26-ára, a választás pedig 27-ére esett. 15 A március 13-i központi választmányi ülésen az elnök jelentette, hogy a bányászati és erdészeti tisztek végzettségük és fizetésük alapján összeírásukat követelik. A választmány a helytartótanács utasítását kérte. Goldbrunner Sándor polgármester, választási elnök meg is kérdezte levélben a kormányszéktől, mi legyen azokkal a „bányászati és erdészeti tisztviselőkkel", akik „hivataluk után nem 100, de 1000 15 Országos Levéltár, Helytartótanácsi lt. [= OL Htt.] 1861-11-15-8086. és 8087.
