Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

STIPTA ISTVÁN Az igazságszolgáltatás szervezetének átalakítása 1848-1849-ben

zett önvédelem jogi feladatát. Ezen felismerés nyomán született meg az 1849. február 13-i vésztörvény. A törvény alapján létrehozott fórumok rögtönítélő hadi és polgári vegyes bíróságok voltak. Tagjaikat a Honvédelmi Bizottmány nevezte ki, szervezetük a megyei bírósági rendszertől függetlenné vált. Polgári és katonai tagokból álltak, azonos eljárás szerint bírálták el a katonai és civil személyek politikai cselekményeit. A bíróságok felügyeletét az igazságügy minisztérium látta el. A Honvédelmi Bizottmány a következő hónapokban összesen 18 vészbíróságot állított fel. A bíróságok a rendelkezésre álló országos adatok szerint 367 vádlott ügyében hoztak ítéletet, közülük 122 személyt ítéltek halálra, 107-et mentettek fel, 138 vádlott ügyét rendes bíróságokhoz tették át. A bíróságok megalakulásának vannak helyi vonatkozásai is. Kossuth már a vésztörvény meghozatalának másnapján utasította Szemerét, hogy állítson fel vésztörvényszéket Miskolcon. Foglyokat is küldött, akiket az új testületnek hazaárulásért kellett volna megbüntetnie. Szemere azonban nem adott ki rendelkezést a bíróság megszervezésére. Bízott abban, hogy a katonai helyzet megváltozása esetén vissza lehet térni az alkotmányos bíráskodáshoz. A harmadik időszakban, a Szemere-kormány idején, az eltérő ítélkezési gyakorlat irányítására 1849 júniusában egy országos központi vésztörvényszékbe vonták össze a hazaárulást elbíráló új bíróságokat. A központi vésztörvényszék országos hatáskört gyakorolt, szervezetileg az igazságügyminisztérium alá tartozott. Bíráinak nagy része a megszüntetett pesti vésztörvényszéktől került át. Szemere Bertalan személyes ügyének tekintette a rendkívüli bíráskodás felszámolását. Az 1849. június 8-án tartott minisztertanács az ő javaslatára határozta el a vésztörvényszékek megszüntetését. Helyettük egy Pesten felállítandó országos politikai vegyes bíróság felállításáról döntöttek. A viszonyok átmeneti normalizálódása után a hagyományos bíróságok tovább működhettek. A királyi kúria azonban nem támogatta a kormány elképzeléseit, ezért Vukovics Sebő igazságügy miniszter 1849. május 26-án javasolta Kossuth Lajos kormányzóelnöknek a felsőbíróság teljes átalakítását. A kormányzóelnök ennek megfelelően elrendelte a hétszemélyes tábla, a királyi tábla és a váltófeltörvényszék megszüntetését, valamint olyan felsőbíróságok felállítását, amelyek a Függetlenségi Nyilatkozat szellemében bíráskodnak. Az átalakított hétszemélyes főtörvényszék fellebbezési bíróságként műkö-