Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)
STIPTA ISTVÁN Az igazságszolgáltatás szervezetének átalakítása 1848-1849-ben
sajtóesküdtszéki rendszer európai összehasonlításban is haladónak tekinthető'. Ez volt hazánk első olyan igazságszolgáltatási szervezete, amelynek szóbeliségre, közvetlenségre, kötelező védelemre, ügyfélegyenlőségre épülő perrendtartása volt. Nem ismerte a rendi különbségeket, garantálta a vádlott jogait az eljárás alatt, biztosította a nyilvánosságot. Az esküdtek kiválasztásában a kontinensen legszűkebbre szorította a kormány befolyását. A jogi forradalom alatt megszűnt a magánföldesíiri bíráskodás, felszámolták az úriszékeket. (1848:XI. tc). A korábbi, hatáskörükbe tartozó kisebb polgári perek a szolgabírói székhez, a jelentősebb polgári és büntetőügyek a megyei törvényszékekhez kerültek. A volt úrbéri viszonyokból eredő vitákat a közigazgatási szervek helyett bíróságok döntötték el. Az első periódus sajátos ellentmondása az is, hogy a rendes bíróságok rovására - 1848 nyarától - fokozott szerepet kapott a rendkívüli jogszolgáltatási szervezet. Az új rendszer hamarosan önvédelemre kényszerült. Az ország különböző területein, főleg a Délvidéken, tömeges engedetlenség támadt. Ennek büntetőjogi visszaszorítására csak a hűtlenség bűncselekményének megállapítása lett volna alkalmas. Ezt a bűncselekményt azonban a hatályos törvények és a szokásjog alapján a királyi tábla bírálta el, ráadásul - az 1723:9. tc. szerint - hosszas jogi procedúra keretében. Az idő azonban sürgetett. A nemzetiségi és parasztmozgalmakkal szemben a kormány nem kerülhette el a rendkívüli bíráskodás bevezetését. Ilyen különleges esetre szóló eljárási lehetőség a magyar jogrend szerint csak egy volt: a statárium. Igaz, a korábbi rögtönítélő bíróságok csak az útonállók, rablók, gyilkosok, haramiák és gyújtogatok fölött ítélkezhettek. A közrendet 1848 nyarán megzavaró mozgalmak azonban más természetűek voltak. Szemere Bertalan belügyminiszter a statáriális bíróságok hatáskörének kiterjesztésére kényszerült. Az 1848. június 12-i, nádor jóváhagyásával kiadott rendelete a rögtönítélő bíróság hatáskörét „az ország békéjének s a törvényes közrendnek erőszakos kitörésekkel kísért lázadás, lázítás, lázadásra hajtogatás s annak következtébeni gyilkosságok, rablások és gyújtogatások eseteire" állapította meg. Hamarosan kiderült azonban, hogy az ítéletek meghozatalára jogosított délvidéki polgári bíróságok nem teljesítik kötelezettségüket. Szemere ezért 1848. július 19-én újabb rendeletet adott ki. A délvidéki harcokat hadiállapotnak tekintette és a