Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

FAZEKAS CSABA Az első népképviseleti országgyűlés történetéből Palóczy László beszédei és képviselői indítványai (1848. július-december)

1791-1793 közötti, mind az 1827 után meginduló ún. rendszeres bizottsági munkálatok is napirenden tartották.

67

) Az Eötvös-féle népiskolai törvény illetve az annak nyomán kirobbant vita tétje igazából nem is oktatáspolitikai, hanem egyházpolitikai természetű volt. Szinte valamennyi későbbi értékelés megegyezik abban, hogy Eötvös elméletileg az egyes vallásfelekezetek külön iskolája ellen, és a közös iskola mellett foglalt állást. 1848 nyarán azonban fontosabb, gyakorlati szempont vezette, mégpedig a felekezetek nyugtalanságának kikerülése.

68 „A felekezeti érdekeket próbálta összeegyeztetni államiakkal, aminek eredménye csakis kompromisszum lehetett." - írja lényegre törően egy méltatója.

69 Eötvös szemében válaszút elé kerülhetett továbbá a liberalizmus általános értékrendje is, hiszen az eszmerendszer egyrészt az állam és egyház szétválasztását (tehát a közös iskola létesítését) indokolta, másrészt éppen a szabadelvűség követelte, hogy a vallásos világnézetűek számára is biztosítani kell a nekik megfelelő iskola választhatóságát. 1848-ban azonban nyilvánvalóan az előbbi értelmezés volt a helytálló, hiszen az áprilisi törvények az állam és az egyház elválasztásának következetes végigvitelét, az egyházi monopóliumok felszámolását indokolták, még ha valóban jogos okokat adtak értelmezési vitákra.

70 Eötvös viszont az időpontot semmiképp sem tartotta megfelelőnek e nagyszabású tervek kivitelezéséhez. Hogy mennyire nem oktatás-, hanem inkább egyházpolitikai vita bontakozott ki a közös iskolák kapcsán, világosan jelzi, hogy maga Eötvös is a közös iskolát tartotta a jövő útjának, amit nyilvánosan, például miniszteri expozéjában is kifejtett: „E részben megvallom, igen szeretném, ha a tisztelt Ház e kérdést nem mint elméleti, hanem mint tisztán gyakorlati kérdést méltóztatnék tárgyalás alá venni. Én részemről meg vagyok győződve, hogy kétségkívül el fog jönni az idő, amikor a népnevelésben, mint a felső nevelésben is, a vallások szerinti elkülönözés nem leend szükséges, s kívánatosnak tartom, hogy ez idő minél előbb bekövetkezzék, már csak azért is, mert akkor azon akadályok sem léteznének többé, melyeknél fogva a vallásos oktatást az oktatás többi részétől el kell különözni. [...] Felfogásom szerint olyan törvényt kell hoznunk, 67 Hajdú, 1933. 224-225. p. A reformkori oktatáspolitikai vitákra és abban a közös iskolára, az Eötvös-féle javaslat előzményeire és forrásaira ld. pl.: Bényei, 1994. 6S Komis, 1927. II. köt. 587. p. 69 Felkai, 1957. 39. p. 70 Vö. Csorba, 1998. 258-259. p.