Rácz Imre: Adács. A római katolikus templom, a plébánia és a népoktatás története (Miskolc, 1998)

AZ ADÁCSI EGYHÁZ

buzgóságukban nem félnek a törökök üldözésétol és ütlegeitől, sőt még a haláltól sem . . ."

n A katolicizmus szomorú helyzetét mutatja az a tény, hogy egyetlen püspöke sem volt a Nagyalíbld katolikusainak. A Szentszék a belgrádi ferences érsek alá helyezte az ország déli részét, majd az egészet, úgyhogy Pozsegai és Maravicz érsekek 1640—50-ben egészen Jászberényig, Gyöngyösig jöttek fel bérmálni."

12 A fent említett 300 község közt, már csak közelsége miatt is, ott volt Adács is. Népünk boldog, ha ferences „barátot" hallgathat templomában. Amikor pedig itt sem tartózkodik közülük egy sem, akkor vasár- és ünnepnaponkint — midőn a földműves munka szünetelt -, őseink felkerekedtek, s kereszt alatt, processzióban vonultak fel a gyöngyösi ferences templomban, hogy ott szentmisét, szentbeszédet hallgassanak és szentségekhez járuljanak, tehát lélekben megerősödjenek a további harcra. A ferenceseken kívül még az ún. „licentiátusok" működtek az elárvult plébániákon. A „licenciátusok" buzgó világi férfiak, többnyire tanítómesterek voltak, akik felhatalmazással (licentia docendi) bírtak a keresztelésre, prédikálásra, hitoktatásra, temetésre és a házasságkötésnél való asszisztálásra. Itteni működésükről nincs adatunk. Egy adácsi származású ferences kispap pestis-halála A török kiűzése után ezen a tájon nem állott azonnal helyre a nyugalom és béke. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca, a kuruc-labanc villongás még elég sokáig háborgatta a lakosságot. 11 A gyöngyösi ferences História Domus-ban: De veteri Provinciáé statu, 9, 10, 106, 105.; P. König: im. 109. 12 P. SZABÓ PIUSZ: Adalékok a ferencesek történetéhez, 143-147. P. König: im. 127.