Rácz Imre: Adács. A római katolikus templom, a plébánia és a népoktatás története (Miskolc, 1998)

SZILÁNKOK

2. Községünk nevének eredete Nevéből is következtetni lehet arra, hogy első telepesei magyarok voltak. Adács nevét ugyanis az Ádám keresztnév régen gyakori, de ma már ismeretlen becéző formájától kapta. Őseink - a nyelvtörténeti kutatások szerint — egyes keresztneveket cs-képzővel kicsinyítettek. így lett az Ádám névből AD ACS, mint az Andrásból Andocs, az Ipolyból Ipacs, a Pálból Pócs, a Dánielből Danes és így tovább. Névadója tehát egy Ádám nevű birtokosa volt. A személynévnek falunévként való használata magyar szokás. „A magyarságnak ez az ősi helynévadási módja még az ősi nomád időkből maradt/fenn. Akkor ugyanis, - ha valakit kerestek, - a személy volt a fontos, nem a folyton változó tartózkodási hely."

2 3. Adács lakossága Adács őslakóinak nemzetisége és nyelve tehát magyar. A letűnt századok során azonban számos szlovák nemzetiségű és nyelvű földműves vendég talált itt kenyérkereseti lehetőségre és állandó otthonra. Már a XIII. században lehetőség nyílt arra, hogy a közeli Domoszlóról ideszármazzanak, ahol - mint tudjuk - királyi vasbányák voltak. Ezek munkásai pedig az északi szláv népekből kerültek ki, mert a magyar jobban szerette a földjét és a vele való foglalkozást.

3 A szóban forgó vendégek második raja - éppúgy mint Gyöngyösre - a török hódoltság megszűnte után költözött ide. Ezeknek a nevét is megőrizték anyakönyveink; ilyenek: Bencsik, Csernak, Gorácz, Kotroczó, Palik, Rankasz, Szamatana, Viczok stb.

4 2 KÁLMÁN BÉLA.' A nevek világa, Budapest, 1967. 64. és 170. lap. 3 ETHEI SEBŐK LÁSZLÓ: Gyöngyös és vidéke története, Gyöngyös, 1880. 42. lap. 4 Adácsi Plébániai anyakönyvek.