Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)
Bevezetés. (Palóczy László 1848-1849-ben)
A dokumentumok közléséről Néhány szót a közölt forrásokról és a közlés módjáról. Kötetünk gerincét Palóczy László országgyűlési beszédei adják, melyeket kronologikus rendben teszünk közzé. Ezek válogatásakor a teljességre törekedtünk, ugyanakkor eltekintettünk Palóczy nagyon rövid, vagy egészen jelentéktelen tartalmú megjegyzéseinek felvételétől, továbbá azon beszédektől, amikor például felolvasta a kérvényi bizottság - irományok közé amúgy beiktatott - véleményét stb. A beszédek és általában Palóczy országgyűlési működésének dokumentálásához kisebb részben az országgyűlés eredeti jegyzőkönyveihez folyamodtunk, 147 elsősorban azonban a Közlönyben megjelent szövegközléseket használtuk. Elsősorban azért, mert - mint a belügyminisztérium 1848. május 20-i utasítása is tartalmazta - a Közlöny a kormány szándékai szerint „az országgyűlés alatt a két tábla tanácskozásait egész terjedelmében közlendi, és így az addigi naplók helyét fogja pótolni." 148 Ami pedig Palóczy 1848-1849-es írásainak gyűjteményét illeti, sajnos nem csak, hogy a teljességre nem törekedhettünk, de még Palóczy László írásainak töredékes rekonstruálására is alig. Terjedelmes levelezése, általában munkásságának dokumentumai ugyanis teljesen szétszóródtak, a jelen kötetbe csak azokat vehettük fel, melyek felkutatása sikerrel járt. Számos utalással bírunk azonban arra, hogy Palóczy tolla alól (különösen országgyűlési elnökségével kapcsolatban) számos iromány került ki a forradalom és szabadságharc napjaiban, 149 elképzelhető tehát, hogy a most még lappangó dokumentumokkal a későbbiekben ki kell pótolnunk jelen gyűjteményünket. Reményünk szerint a Palóczy-dokumentumok töredékességükben is tükrözik személyiségének, tevékenységének főbb jellemzőit. Jelen kötetünkbe felvettük továbbá az országgyűlés kérvényi bizottságának jegyzökönyveit, irományait, mivel Palóczy volt a bizottság elnöke, s az iratok többsége is az ö fogalmazványában maradt ránk. Kötetünk függelékét ezen országgyűlési szerv1848-ik év július 2-ikán Pesten egybegyűlt (és országos határozat folytán Debreczenbe áttett és itt folytatólag tartott) üléseinek jegyzőkönyve. (1848. július 4. - 1849. május 31.) H.n. é.n. — OGyKK. MO:Ib: 1848/49/1-2. illetve: MOL. N 70. Lad XX. 22. Fase. 1. Ennek megfelelően a közléskor legfontosabb felhasznált szakirodalom volt: Beér-Csizmadia, 1954. Az országgyűlési tárgyalásokat többnyire kivonatolt és ezért csak nehezen használható formában (valamint nem is az országgyűlés egész időtartamára vonatkozóan) közölte: Pap, 1866. illetve: Pap, 1870. Ld. pl.: Pesti Hírlap, 1848. június 6.; Hajdú, 1933. 217. p. 3. jegyz. Részletesen: V. Windisch Éva: Közlöny (1848-1849). A forradalom és szabadságharc hivatalos lapjának története. Bp., 1958. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat, 8.) Például 1849. március 20-án, Irányi Dánielhez intézett átiratában (ld. 2.2.4. sz. dokumentum) említette, hogy minden, házelnöki ténykedésével kapcsolatos eseményről precíz feljegyzéseket vezetett, a népképviseleti országgyűlés történetéhez bizonyára fontos adalékokat szolgáltató irat későbbi sorsa azonban nem ismeretes. Továbbá tudjuk, hogy rendszeresen tudósíttatta magát miskolci ismerősei által lakóhelye, a református egyházközség, a korábban általa irányított iskola ügyeiről, utóbbiakban - amennyire tehette - intézkedett is. Nyilván ö is beszámolt a Miskolcra küldött levelekben az országgyűlésen történtekről (a reformkorban is kiterjedt magánlevelezést folytatott), ezekből azonban jelenleg egyről sincs tudomásunk. Kovács, 1885. 96. p. Elképzelhető továbbá, hogy a szabadságharc bukásakor ö maga is megsemmisítette a birtokában levő, korábbi közszereplését dokumentáló iratokat.
