Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)
Bevezetés. (Palóczy László 1848-1849-ben)
re", ezért egységre szólította fel a képviselőket, mint tudjuk, kevés sikerrel, kétségtelen azonban, hogy ő igyekezett magát tartani ehhez. Márciusban minden addiginál hevesebben csapott össze a békepárt és a radikális tábor, nem is beszélve a „pártlapok" (Esti Lapok, Debreczeni Lapok stb.) visszafogottnak éppen nem minősíthető publicisztikáiról stb. A pártpolitikához való bonyolult viszony mellett említést kell tennünk Palóczy további szerepéről az országgyűlésben, illetve a „szabadságharc fővárosának" számító Debrecen közéletében. Fentiek mellett egy nevezetesebb indítvány tette ismertté a nevét, május 30-án, amikor Kossuth Lajos évi 200 ezer forintos fizetésére és állandó budapesti lakására tett javaslatot. Palóczy elképzelése tényleg jó szándékból táplálkozott, és egyszerre kívánta vele konkrétan Kossuth Lajos iránti tiszteletét kifejezni, illetve általában a független Magyarország államfőjéhez méltó hivatalt hosszú távra biztosítani. Palóczy javaslatát lelkesen megszavazták a honatyák, a dolog Palóczy szándékaitól függetlenül - mégis kis híján visszafelé sült el. Kossuth politikai ellenfelei illetve kevésbé lelkes hívei sokallották az egyesek szerint királyi ellátást. Kacskovics Lajos képviselő például rosszmájúan és némi túlzással jegyezte meg emlékirataiban, hogy Kossuth elfogadta az amerikai elnökét meghaladó díjazást, akkor, amikor az ország alig több, mint nyolc vármegyéből állott! Abban viszont feltétlenül igaza volt Kacskovicsnak, hogy Kossuth magas évdíját azok is megszavazták, akik egy évvel korábban Pesten sokallták Batthyány miniszterelnök javadalmazására az alig havi 1000 forintos pótlékkiegészítést az országgyűlés időtartamára. 93 Fontos megjegyezni, hogy Palóczy is azok közé tartozott, aki megváltoztatta véleményét: nemmel szavazott Batthyány fizetéskiegészítésére 1848-ban, bizonyára takarékossági okok miatt, Kossuth kormányzói fizetésére azonban nem kevesellte a több százezer forintot. 94 De erős kritika érte az évdíj, valamint a június 5-i Pest-Budára történt bevonulásának ünnepélyes külsőségei miatt Szemere Bertalan részéről is. (Kossuth családtagjai kíséretében vonult be az ujjongó pesti sokaság között Pestre, amit a miniszterek ellenérzéssel vettek tudomásul. 95 ) Kossuth július 7-én Szemerének írt levelében meglehetősen keserűen reagált az őt ért támadásokra, és ebből derül ki mennyire kényelmetlenül érintette az évdíj és a lakosztály ügye: „Én azt akarám, ne kényszeríttessem házat tartani, s reprezentálni, adjanak 20.000 forint fizetést, s ne kívánjanak semmi díszt. Elleneztétek mindnyájan, kormány és országgyűlés. Nyakamra toltátok a nagy fizetést, s vele a nagy kínt." 96 Úgy gondoljuk, Kossuth őszinteségéhez és egyébként puritán alaptermészetéhez más források alapján nem férhet kétség, ennek ellenére Szemere 1849 után írt politikai jellemrajzaiban még nagyobb Kacskovics Lajos emlékiratai. OSzKK. Fol. Hung. 1329. 139. p. Ugyanakkor tévesen ismerteti a törvény megszületését: azt állítja, hogy Palóczy („bátyánk és korelnökünk") még a Függetlenségi Nyilatkozat előtt (!) fogadtatta el a 300 ezer forintos (!) évdíjra vonatkozó ötletét, mint láttuk, mindkét hivatkozása téves. Batthyány fizetéskiegészítéséröl az 1848. augusztus 31-i ülésben tárgyaltak. Közlöny, 1848. 85. sz. (szeptember 2.) 439. p. A pesti bevonulást és a Kossuth magatartását kifogásoló miniszteri véleményeket ld. pl.: Horváth (1986) 364-365. p.; Deák, 1994. 326. p. stb. KLÖM XV. 481-482. p.
