Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)

3. Függelék. A kérvényi bizottsághoz benyújtott folyamodványokból

tipikus: úgy igyekszik beállítani könyvének kiadatását, mintha nem az országgyűlés segítene rajta, hanem ő tenne jót az országgal. Önálló nemzetgyűlési tisztelt követ urak! Oly könyvet rekesztek ezen folyamodásom mellé, melyet semmi kincsen sem lehet megvásárolni és szerezni. Már a közelebbi országgyűlésekhez is folyamodtam eránta, mint a könyvben mindjárt elöl az „Ajánló beszédben Magyar Önálló Nemzetünkhöz" meg lehet látni. Kétszer nyomattam ki magam költségén, mely mintegy ötszáz váltóforintomba került, oly szegény létemben, hogy most jólesne, ha az a pénzem megvolna, de hogy nem volt módom a nyomtatásra felvigyázni, hibás lett, és nem is érdemiette, hogy olvastassék, ily környülállásokba tehát magam nem is nyomtattathatom ki többször, ámbár most legjobban van kidolgozva. Azért is az önálló nemzetünk gyűlése gondviselésére bízom, hogy úgy ne veszhessen el, és ha ez a zavaros idő megszűnik, hasznát lehessen venni. De magamat is a nemzetgyűlés segedelmére bízni még nagyobb szükség kényszerít, törvény oltalmán kívül kényteleníttetvén élni most is, szintúgy, mint a veszedelmes kancellária idejében, hanem hogy bizonyosan boldogulhassak ezen terhes időben is, nem én akarok terhére lenni az országnak, sőt inkább In is segedelmére leszek és amennyire kitelik, sokféle hasznot árasztok. Bejelentettem tudniillik Arokszeg nevü kis pusztát (most másokat elhallgatok) mintegy 300 köblöst, mely senki birtokába sincs, előadtam akkor a többszöri folyamodásimban, hogy ezen pusztának fele jövedelmét örökösön Szoboszló városának, mint hazámnak adom, az én részemről pedig ismét felét az ország szükségeire, mindaddig, míg a veszedelem el nem múlik. Figyelemért esedezem ezek szerént, hogy életem ragadtasson ki ilyen rögtöni nagy veszedelemből, midőn gyilkoItatással fenyegetnek, és azt sem tudom, melyik pillanatba, s megszabadíttatva az országnak is, másoknak is használhassak. De annálfogva is esedezem, hogy Angolországban, azon híres országhoz illő nagy jutalom tétetett fel, akármely országban, akárki által találtatott volna fel az, amit én, nem más idegen országbeli, s nem is idegen nyelven ezen folyamodásom mellett önálló magyar nemzetgyűlésünknek bemutatok, érzékeny háládatossággal maradván H.[ajdú]Szoboszlón, Tavaszhó (Május) 14k napján, 1849k esztendőben. Önálló Nemzetgyűlési Tisztelt Követ Uraknak alázatos közpolgártársok Keörthy Sándor m.k. ügyvéd