Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)
3. Függelék. A kérvényi bizottsághoz benyújtott folyamodványokból
Hát ez a magyar nemzet hűsége királyához? ez a magyar jogegyenlőség, hogy egy oláh kapitány ne lehessen, mert oláh? s mégis kívánják, hogy fogjanak fegyvert a románok is, midőn ők semmi jogokban sem részesülhetnek? Azért, mert oláhok. Vagy tán csupán a közterehviselésből részesülhetnek az oláhok? - mely szavai a pénzügyminiszter úrnak megemlékeztetnek a pozsoni országgyűlésen tett azon indítványára, hogy az oláh egyházi könyvek tétessenek át magyar nyelvre, melyek szilkoló tőrként hasogatták a román kebleket. Népek Istene! hát még téged se imádhassunk anyai nyelvünkön? Most értjük uraim a jogegyenlőséget! értjük miért keresnek szeparatizmust ott, ahol nincs! De uraim! tessenek megemlékezni arról, miszerint a nép előtt: mindegy akár az osztrák, akár a kancsukai abszolutizmus! O már reményleni se tud, aki hamarébb ád nékie valamit, annak a részére áll! puszta ígéretekkel pedig és terrorizmussal a népet meg nem nyerhetni! Önök pedig a román népet megnyerni nem akarják? De lássuk tisztábban, miért idegenek a miniszteri tagok is tőlünk? Uraim! Könyörgünk, mi nem értünk természetes idegenséget, oh nem! Mi hisszük, hogy a miniszteri tagok készek egész atyai és testvéri karokkal átölelni igazságos ügyünket, de értjük azt, hogy a miniszteri tagok több hitelt adnak elleneink által ellenünki tett bal információinak! Vagy talán egy páriszi fanatikus - Golesconak - a levele dönthette sírba szent ügyünket? Vagy tán többeké? ha azok akármennyién lennének, ha bűnösök, bűnhődjenek. De nem az ártatlan nemzet, amely századok óta sóvárog a szabadságért! Oh nem! E nemzet nem dák királyságot óhajt, hanem alkotmányos szabadságot a magyar testvéreivel egyetemben! Hogy pedig igazságos ügyünket a balinformációk sírba dönthettek, azt igenis hisszük, és azért nem a minisztériumot támadjuk meg. Csak azt kérdjük: nem ösmerik-e a román nép született ellensége, báró Kemény Dénezs 42 [sic!] táblabíróságát? akinek tanácsára tétettek tán az erdélyi népszerűtlen főispánok? nyíltan nem szólhatunk, mert részünkre még nincs biztosítva a szólás szabadsága. Ha nékünk valamit be kell bizonyítani, kérésünkre nem kapunk vegyes, román és magyarokból álló biztosságot, és ügyünk szentsége mellett tömlöcbejutunk. (Abrudbányai ügy. 43 ) A kolozsvári hírlapok minden rágalmakat elmondottak a románokról, s védelmünkre sehol se nyílt meg az út! s ez az oka, hogy a minisztérium is mindazoknak hitelt adott - mi pedig hallgatatlanul bűnhődünk. Úgy van! mert a magyar lapok egyike se vett be sérelmeinket közlő cikket, igazolásaink pedig éppen visszataszítanak, vagy csakis megcsonkítva közöltettek. A román hírlapokat igen kevesen olvassák a magyarok közül, a minisztérium pedig tán máig se szerezte meg magának azokat, hogy bár azokból tanulhatná Kemény Dénes (1803-1849) az erdélyi nemesi mozgalom egyik vezéralakja, 1848-ban belügyminisztériumi államtitkár és Gyulaíéhérvár képviselője. 43 Ld. pl.: Szilágyi Farkas: Alsófehér vármegye 1848-49-ben. Nagy-Enyed, 1898.
